Az a tapasztalatom van, hogy bizonyos önismereti témák “szeretnek” egyszerre megjelenni azoknál, akikkel együtt dolgozom.

Mintha a kollektív tér dobná fel, hogy itt az ideje ezekkel a témákkal is foglalkozni. Ilyen most a parentifikáció témája. Egyre több kliensnél, párnál, és csoporttagnál merül fel a problémák ebből a szempontból való megközelítése.

Ezért gondoltam írok még egy cikket erről, mert azt vettem észre, hogy a nagyon egyértelműen “kiszámítható” parentifikáltság (alkoholista szülők gyereke, kistestvér felnevelése, nárcisztikus szülő elvárásai) mellett, sokszor nem olyan könnyű rájönni, hogy egy szerető családban felnőtt gyerek is lehet parentifikált.

Összeszedtem néhány olyan gyanú jelet, ami bár nem biztos, hogy egyértelműen parentifikáltságot takar, de érdemes elgondolkodni, és terápiában ránézni, hogy állhat-e a háttérben ez a probléma:

Állandó túlterheltség érzése, mintha sosem lehetne igazán pihenni – még akkor sem, ha épp nincs sok teendő.

Fáradtság vagy kimerültség, amit nem mindig indokol a napi aktivitás.

Nehezen kérsz segítséget, inkább megoldod egyedül, mert „így biztosabb”.

Mások szükségleteit gyakran a sajátod elé helyezed, szinte automatikusan.

Ha felnőttként úgy érzed, senki nem veszi észre mennyire túl vagy terhelve.

Bűntudat akkor, amikor magaddal foglalkozol, vagy valamit csak a saját örömödre csinálsz.

Gyakori segítő szerep: barátként, párként, munkatársként is te vagy „a biztos pont”, akihez mások fordulnak.

Felnőttként is felelősséget érzel a szüleid (vagy más családtagjaid) érzelmi jólétéért.

Korán komolyság, érettség jelent meg nálad, gyerekként is „kisfelnőttként” működtél.

Nehezen tudsz nemet mondani, különösen akkor, ha valaki rászorulónak tűnik.

Konfliktuskerülés – különösen, ha mások érzéseit féltenéd egy őszinte visszajelzéstől.

Erős kontrolligény – ha a dolgok nincsenek kézben, az szorongással járhat.

Az érzéseid elnyomása vagy háttérbe tolása, különösen akkor, ha másokat nehézségek érnek.

Úgy érzed, nincs időd „összeomlani” vagy gyenge lenni.

A „hasznosságod” határozza meg az önértékelésedet.

Nehéz visszaemlékezni gondtalan, játékos gyerekkorra.

Jó szívvel ajánlom a témában Bibók Bea Ellopott gyerekkor című könyvét.

Ebben a témában mi úgy tudunk segíteni neked, hogy mindig indítunk csoportokat, ahol gyógyulhatsz:

– nyári DharmaDráma elvonulásunk a felnövekedés és a felébredés útján kísér majd

– Károllyal ősszel, Gyurival januárban indul majd 250 órás csoportunk.