Mit jelent a mentalizáció?

A mentalizáció az a folyamat, amikor képesek vagyunk figyelni viselkedésünk mozgatórugóit, szándékainkat, a bennünk zajló érzelmeket, miközben képesek vagyunk ugyan ezt a megértést és figyelmet a környezetünkben lévő embertársaink felé is adni.

Az együttérzés az a képességünk, hogy mások érzéseit, szükségleteit, a másik ember gondolatainak perspektíváját megértsük, képesek legyünk az ő helyzetükbe helyezni magunkat.

A mentalizáció ezzel szemben egy önreflektív tartalommal is bír, tehát képesek vagyunk egyrészt a saját gondolatainkról, motivációinkról gondolkodni és ezzel egy időben képesek vagyunk ugyan ezt a másik emberrel kapcsolatban is megtenni.

Alapvetően, egy könnyű élethelyzetben, minden egészséges ember képes a mentalizációra. Például, ha autót vezetek, és azt látom, hogy valaki a zebránál áll, tudom, hogy át akar kelni, és ennek megfelelően cselekszem, és lefékezem.

Stressz -vagy konflkitushelyzetben, erős érzelmek hatására lecsökken a mentalizációra valóképességünk, visszaesünk egy kisgyerek szintjére. Egy 3-4 éves gyerek számára természetes állapot, hogy csak az ő álláspontja létezik, és nem is elvárható, hogy képes legyen a másik ember térképre átlátni, hiszen fejlődéslélektanilag ez a skill majd egy későbbi életkorban fejlődik ki.

Felnőtt viszonylatban, a konfliktusaink közben viszont fontos, hogy reakcióinkban a felnőtt kompetenciáinknál maradjunk, hiszen egy 3 éves gyerek szintjéről (csak az én álláspontom létezik) nem tudjuk megoldani a felnőtt világunk konfliktusait. Ebből alakulnak ki a veszekedések, vádlások, elnémulások, sértődések.

Egy jól működő mentalizáció során képesek vagyunk kapcsolatban maradni a saját érzelmeinkkel és szükségleteinkkel, és nem elveszíteni a kapcsolatot a másik emberrel, az ő mondandójával és szükségleteivel.

Tags :
Uncategorized
Share This Post :

Related Post