Emlékszem arra a felismerésemre, egy évekkel ezelőtti pármediáción, amikor megfogalmaztam azt, hogy egy jó párkapcsolatnak két fontos ismérve van. Egy jó önismeret és egy jó párismeret.

A párismeret annak a képessége, hogy valaki nem csak önmagát ismeri, hanem mélyen megérti a párját is, beleértve annak érzelmeit, gondolatait, reakcióit, játszmáit, bizonyos helyzetekre adott reakcióit.

Gyakori tapasztalatom, példának okáért, hogy a korai ki nem elégített szükségletekkel kapcsolatban a párunktól várjuk, hogy betöltse a hiányokat. Azt várjuk, hogy ő találja ki, hogy mire lenne szükségünk, és ha ezt nem teszi meg, vagy nem jól csinálja, kialakul egy követelő-sértődő játszma. Ilyenkor persze a sors úgy fintorog ránk, hogy a párunk épp azzal a nehézséggel küzd, hogy zárkózott az érzelmek terén, és nemhogy a társa, a saját szükségleteivel sincs tisztában, így enyhén szólva kihívásokkal küzd azon a téren, hogy a párja ki nem mondott szükségleteit észrevegye.

Na egy ilyen párnak, ha nem elég tudatosak önmagukra és a másikra, kikövezett út vezet a válságig. Közben remélem nem a válásig, hisz egy időben igénybe vett párterápia segítségével ezeket mély sérüléseket megelőzve ki lehet bogozni.

Kérdés az, hogy ismerem-e magam? Ismerem-e hogy működöm, mik a szükségleteim, hiányaim?

És ezzel párhuzamosan mi az, amit jelenleg joggal várhatok a páromtól?

A fenti példából kiindulva, lehetek én bármennyire sértődött és ronggyá beszélhetem a számat, hogy a párom miben változzon, közel sem biztos, hogy ért, hogy képes mögé látni annak a sértettségnek, amiben én vagyok. Lehet, hogy egyre több sikertelenség élményt él át a kapcsolatban, és egyre távolabbra kerül az intim kapcsolódástól.

Szerintem egy kapcsolatban alapvetően fontos, hogy ismerjem magam és igenis ismerjem meg a páromat.

Egy kapcsolatban nem mindig értünk egyet, más vágyakkal és szükségletekkel rendelkezünk. Ilyenkor alapvető, hogy tudjunk beszélgetni és lássuk egymást. Hol vannak a társam határai? Az adott téma mennyire fajsúlyos nekem vagy épp neki.

Néha kompromisszumot kötünk. Szerintem az a jó kompromisszum amiben mindketten ugyanannyit adunk fel egy közös cél érdekében. Vannak könnyű kompromisszumok, melyik filmet nézzük meg, vagy hova menjünk nyaralni, vagy hol ebédeljünk.

Azonban a kompromisszum nem járhat önfeladással. Például ha én vegetáriánus vagyok, a férjem pedig argentin steaket akar enni, a kompromisszum lehet egy olyan étterem, ahol mindketten tudunk enni, de csak a steak house vagy csak a vegán étterem melletti döntés nem lesz kompromisszum. Viszont lehetséges, hogy ma itt eszünk, jövő héten meg ott, és eszem valamit, amit találok, egy elfogadható döntés mindkét fél számára.

A harmónia elv egy olyan elv, amelyet kényesebb témáknál fontos magunkhoz venni. A harmónia elv szerint megnézzük, hogy kinek a keresztmetszete a legszűkebb, és ott van a határ.

Ez olyan témáknál, mint például a szexualitás, nagyon fontos, egymást értését és elfogadását igénylő téma.

Ha a párból valaki be akar vonni például egy harmadik embert a szexuális kapcsolódásba de a másik ezt nem akarja, akkor ez egy olyan kérdés, amiben nem biztos, hogy találunk kompromisszumot. A harmadik nem lehet csak kicsit ott, csak kicsit bevonva, ha a másik félnek ez pl abúzus élményt okoz. Akkor a harmónia elv szerint ott van a határ, hogy az egyik fél ezt nem akarja. Minden más erőszak élményt okoz!

Ezek nyilvánvalóan nagyon bonyolult és nem fekete-fehér témák egy kapcsolatban, így elengedhetetlen, hogy ne bezárkózzunk, hanem sokat beszélgetve igyekezzünk magunkat és egymást mélyen megérteni, tisztán látni.