A minap egy párkapcsolati mediációban elhangzott egy mondat egy hölgy részéről, hogy ez a férfi dolga, miért én csináljam meg?

A párkonzultációkon egyre nagyobb hangsúlyt kap az otthoni munkamegosztás témája.

Én úgy gondolom, hogy manapság nincsenek női és férfi feladatok, a háztartás és a gyereknevelés közös felelősség kellene legyen.

Még ma is sokszor előfordul, hogy az egyes feladatok a nemekhez kötődnek. ” A férfi dolga a pénzkereset, a nő dolga a háztartás”. A mai modern világban azonban ezek a merev szerepek már nem állják meg a helyüket.

Sokszor hallok ilyen mondatokat a párkonzultációkon:

„Azt várom, hogy te szervezd meg a közös időnket, mert te vagy a férfi”

„Te vagy otthon a gyerekekkel, semmi dolgod, miért nincs meleg vacsora mikor hazamegyek?”

Ez a gondolkodás sokszor vezet ahhoz, hogy az egyik fél lebecsültnek, leterheltnek vagy tehetetlennek érzi magát, míg a másik fél sokszor nem érti mi a baj vele, mit csinál ő rosszul, és ez konfliktusokhoz, vitákhoz vezet.

Nagyon fontos, hogy ne vegyük természetesnek és biztosra azt, amit a másik megcsinál. Minden pár élete egyedi, és fontos, hogy az otthoni feladatokat ne a nemek, hanem az egyéni preferenciák, időbeli lehetőségek alapján osszák fel, ehhez viszont sok beszélgetésre, kommunikációra, kimondásra van szüksége.

Nem az a lényeg, hogy minden feladatot mindig pontosan osszanak fel, hanem hogy mindkét fél úgy érezze, hogy igazságosan vesznek részt a közös életük fenntartásában, és mindenki azt érezhesse, hogy megbecsülik azért, amit a közös életükbe beletesznek.

Szerintem a kulcs ebben a témában (is) a kommunikáció, a felelősségvállalás, az egyéni igények kimondása és figyelembevétele.

Azt tapasztaltam meg, hogy egy pár akkor boldog, ha mindkét fél megbecsülve érzi magát a kapcsolatban, ha nincsenek kimondatlan vagy kimondott elvárások, követelések, neheztelések, ha a szükségletek kimondására van tér és meghallgatás. Ugyan ez vonatkozik arra, hogy a közös életet hogyan tartják fent.