Amikor a csoport hirdetéseket látom, amikor a csoportok összegyűlnek, mindig férfiakat keresnek még csoporttagnak. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a férfiak sokkal alacsonyabb számban reprezentáltak az önismeretben, mint a nők. Vajon miért jár sokkal kevesebb férfi önismeretbe, mint nő? (Mély tisztelet a kivételeknek).

A férfiak sokszor abban a szocializációban nőnek fel, hogy a férfinek erősnek kell lenni, ne érezzen, a férfiak nem „picsognak”. Sajnos az önismereti munkát sokan a gyengeséggel azonosítják még ma is, sokan úgy gondolják, hogy ha a problémáikkal nem tudnak egyedül megküzdeni, akkor az a gyengeség jele.

Ezáltal a férfiak többsége nem is tanulta meg, hogy az érzelmeit felismerje, verbalizálja, megértse azokat, és sokszor félnek attól, hogy átéljék a belső érzelmi folyamatokat.

Most arra teszek kísérletet, hogy férfi szemszögből megfogalmazzam, hogy milyen előnyei, pozitív hatása lehet az önismeretnek a férfiak számára:

Az érzelmek átélése NEM a gyengeség jele. Mi nők, azt szoktuk kifejezni a férfiak felé, olyan férfire vágyunk, aki tud a saját érzéseihez kapcsolódni, mert azon keresztül tud a nő érzés világához is eljutni. Számunkra a férfiak érzelmei nem a gyengeség, hanem épp az ERŐ megjelenését jelenti.

Amikor egy férfi csak a JANG, azaz a férfias oldalát élni, akkor az ereje féllábas. Minden erőhöz, energiához szükség van egy befogadó, támogató JIN oldalra is. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy férfi képes a konyhában teremteni, alkotni, megmutatni a puhább, alkotóbb énjét.

A férfiak sokszor nehezen bánnak a dühükkel. A düh is egy fontos érzelem, egy érzelmi erőforrás. Ha nagyon elfojtjuk, frusztrációt, belső feszültséget, stresszt okoz, ami rombolja a külső kapcsolatokat és az önmagával való belső kapcsolatot. Ha nagyon kirobbanó a harag, akkor kifelé rombol, a környezet felé, a párkapcsolatban.

Az önismereti munka fontos része a harag megismerése, mederbe terelése és teremtő energiába való fordítása.

A párokkal folytatom munkák többsége azért ér véget még az előtt a pont előtt, ahol megtörténne az átfordulás, mert a férfi azt mondja, hogy a terápiának semmi értelme, idő és pénz pocsékolás. Ezeken a férfiakon azt látom, hogy sokszor bele sem teszik magukat a folyamatba, csak kényszerből jönnek el, mert a feleség ezt várja, de valódi belső motivációt nem látok rajtuk a változásra. Ezek a férfiak be vannak fagyva, az erejük le van tiltva.

Ennek bőven van történelmi, kollektív oka is. A világtörténelem során a férfiak rengeteg háborút vívtak, és kollektívan tették le az erejüket azért, hogy többet ne romboljanak. Ezzel párhuzamosan a nők lépnek bele az erejükbe, hiszen történelmileg sokáig nem élhettek az autonómiájukkal, ez erejükkel.

Egy olyan felborult energetikájú társadalomban élünk, amiben kollektíven felborultak a női-férfi energiák, de szerencsére az utóbbi években komoly önismereti mozgalmak indultak a arra, hogy visszataláljunk az egyensúlyhoz.

Kedves Férfiak!

Az önismereti munka nem ciki, hanem erőt rejt. Szembesülni és megélni az érzelmeket nem a gyengeség jele, hanem mi nők büszkén nézünk fel rátok, ha megteszitek. Mi erőt látunk ebben!

A párkapcsolati konfliktusok egy része azt a dinamikát tükrözi, hogy a nő erős, megmondó, a férfi passzív és megalkuvó. Ezek az elbillenések csak közös munkával hozhatók egyensúlyba. Mindenkinek van felelőssége ebben. Ha a nők képesek visszavenni a túlzott erőhasználatból, nektek van lehetőségetek, sőt kell is felvegyétek a kollektíven letett teremtő erőtöket.

Ehhez pedig sokszor az önismereti munka a kulcs. A befelé irányuló munkával lehet jobb döntéseket hozni, növelni az önuralmat, a kapcsolati konfliktusokat nem a szőnyeg alá söpörni, hanem tudatosan megoldani, a belső stresszt oldani, intimitásban kapcsolódni, felnőtt minőségű kapcsolatban létezni.