Egyéni üléseken is és csoportban is sokszor megjelenik a tagokban, hogy nem szeretik magukat, de amikor megkérdezem, hogy miből ismernék fel, hogy szeretik magukat, akkor nem igazán tudják megfogalmazni, hogy mit is jelent az önszeretet.

Számomra az önszeretet legfontosabb ismérve, hogy képes vagyok a saját érdekeimet képviselni. Nem helyezem vagy tartom magam benne egy olyan helyzetben, ami nekem nem jó. Természetesen mindig van kompromisszum, és bármely társas kapcsolatban, közösségben késznek kell lenni kompromisszumokat is kötni, ahhoz, hogy köztem és a másik vagy a világ között fennállhasson a harmónia (én is képviselem magam és a másik is, és létrehozunk egy mindkettőnk számára elfogadható közöset). Azonban nagyon fontos észrevenni azt a pontot, ahol a kompromisszum már nem kompromisszum, hanem önfeladás.

Az önszeretet nekem azt jelenti, hogy abban a helyzetben már nem maradok benne, ami túlmutat a jó kompromisszum határain és önmagam, az érdekeim vagy a szükségleteim feladásával jár. Az, hogy nem maradok benne jelentheti, hogy ki is léphetek a helyzetből vagy kiszólhatok, hogy változtatni szeretnék a kereteken, de mindenképp jelenti azt, hogy képviselem magam.

Egyszer volt egy felismerésem, hogy a fent leírtakat én képes vagyok önmagamon belül is megcsinálni. Önmagammal szemben tartom benne magam, más részeim számára nem megfelelő helyzetben. Például, ha eltervezem hogyan fogok dolgozni, milyen keretek között és mennyit, majd én saját magamnak rúgom fel a határaimat és szép lassan visszacsúszok a túlterhelt munkaüzemmódba, mert elkezdek számomra nem megfelelő kompromisszumokat kötni.

Ahonnan most én nézem ezt a témát azt tudom megállapítani, hogy az önszeretet alapja, hogy képviselem magam. Minden irányba, befelé és kifelé is. Ebbe benne van az, ahogy étkezem és a testemmel bánok, hogy meghúzom és tartom a határaimat (szintén kifelé és befelé is), hogy nem helyezem mások igényeit az enyémek elé, hogy azt az életet élem, amit szeretnék, hogy megadom magamnak a pihenést és az öngondoskodást.

Mindennek az alapfeltétele, hogy megdolgozzam egyrészt azt, hogy felismerjem a saját szükségleteimet, másrészt azt, hogy verbálisan vagy más módon képes legyek mindezt képviselni, ha kell konfrontálódni önmagamért.
Hiszen rajtam kívül nem lesz más aki képvisel engem.