Gyakran hallom ezt a mondatot barátoktól, kliensektől: “Én nem tudok meditálni”.

Ezt a mondatot szeretném kicsit jobban körbejárni. Amikor rákérdezek, hogy mit jelent az, hogy nem tud meditálni, legtöbbször az derül ki, hogy az illető azt várja, hogy leül, és  hirtelen a csend, és béke állapotába kerül. 

Ha ezt várjuk a meditációtól, akkor nagyot csalódunk, és kiderül, hogy valóban nem tudunk meditálni, mert az elvárásunk és a meditáció nem ugyanazt jelenti. Tegyünk hát kicsit rendet. 

Először is, nézzünk rá, milyen típusú meditációk vannak (a teljesség igénye nélkül)

• Vezetett meditációk (elképzelt jelenbe vagy jövőbe visz)
• Csakra meditációk (ez is egy vizualizációs technika)
• Mozgásmeditációk (jóga, tai chi, sétáló meditáció)
• Mantra alapú meditációk 
• Koncentrációs gyakorlatok (koncentráció egy külső tárgyra)
• Légzés meditációk (pl kundalini meditáció)
• Hang alapú meditációk (pl: hangfürdő)
• Megvilágosodás célú meditációk (Vipassana, zen, buddhista meditációk)

A nyugalom vagy stressz oldását célzó meditációk célja az, hogy egy nyugalmi test és elme állapotba kerüljünk, amin keresztül egy békés, nyugodt test, lélek és elme élményt tudunk elérni. 

A megvilágosodást célzó meditációk olyan gyakorlatok, amelynek nem a nyugalom, vagy a stresszoldás a célja, hanem mélyebb spirituális célok elérését szolgálják, mint pl a megvilágosodás, vagy a valóság végső természetének megtapasztalása. Ezek a gyakorlatok, hosszú, elmélyült és elkötelezett gyakorlás igényelnek. 

Tévedés azt hinni, hogy ha valakinek a meditáció közben gondolatok jönnek, mennek, szaladgálnak és ugrálnak, akkor nem tud meditálni, és fel kell hagyni vele. Az angol nyelvben monkey mind-nak, azaz majom elmének nevezett jelenség természetes velejárója a folyamatnak.  

A „Monkey Mind” kifejezés a meditációban az elme nyugtalan, csapongó, állandóan változó természetére utal. Olyan állapotot ír le, amikor az elme folyamatosan ide-oda ugrál, mint egy majom egyik ágról a másikra, különféle gondolatokkal, aggodalmakkal, emlékekkel és érzésekkel foglalkozva. Ez a figyelem szétszórtságát eredményezi, megnehezítve a meditációra való fókuszálást vagy a jelen pillanatban maradást.

A „majom elme” jelensége minden meditálóval előfordul, különösen a kezdőkkel, és gyakran kapcsolódik a modern élet stresszéhez és információáradatához. A meditáció célja részben az, hogy megszelídítsük ezt az állapotot, és megtanuljuk irányítani az elmét, hogy az egyre nyugodtabb, fókuszáltabb és tisztább legyen.

A meditációs gyakorlat során különféle technikák, mint a légzésre vagy egy mantrára való koncentrálás, segíthetnek abban, hogy elcsendesítsük az elme csapongását, és fejlesszük a belső nyugalmat. Ahogy a gyakorló halad előre, az elme fokozatosan kevésbé lesz hajlamos az ugrálásra, és egyre több stabilitást nyer.

Ezért elmondhatjuk, hogy az a mondat, hogy “nem tudok meditálni” arra vonatkozik, ha valaki a spirituális gyakorlás alatt relaxációs- meditációs technikák minőségét érti, és azt keresi. 

Osho azt mondta önéletrajzi könyvében, hogy a meditáció útja nem a buddhák kertjén, hanem Hitler koncentrációs táborán keresztül vezet.

Amikor a meditáció során befelé fordítjuk a figyelmünket, megjelennek tudattalan tartalmak. A megszabadulás irányú meditációk lebontják az ego önvédelmét és elkezdjük látni azt ami bennünk van. 

Látni természetesen nem azt jelenti, hogy színes, szélesvásznú, 3D-s filmet látunk egy előző életünkről, sőt, ha ez történik, szintén nem a megvilágosodást célzó  meditációs gyakorlatot végezzük.  A megjelenő nehéz tartalmak megmutatkozhatnak testi feszültségben, érzelmekben, de az ülés során érdemes benne maradni és hagyni, hogy a légzésünkkel átmosódjon mindaz, ami feljött, vagy a koreai zen gyakorlása során például a Mi ez? kérdést tesszük fel, nem várva, hogy az elménk egy választ gyártson le. 

Ha válaszunk születik, az a duális gondolkodásunk eredménye. Ez a karma jó, ez rossz, ezt szeretem, ezt nem szeretem, ez nehéz, ez könnyű, ez vagy az történt, ezért vagy azért van.

 A meditáció célja, hogy túljussunk a duális gondolkodáson, a nonduális megélésekbe. Azaz a karmát megtanuljuk nem minősíteni, hanem csak látni, olyannak amilyen. A karmát nem kell megjavítsuk, nincs miért belenyúlni, javítgatni. 

 A meditáció nem a személyiségen dolgozik, hanem  a gyakorlás során  az eszközök, melyeket alkalmazunk (leborulás, mantra, meditáció) bejutnak a tudattalanba és ott hatnak, tisztítanak. Magán a praxis gyakorlásán kívül más teendőnk nincs vele, a tudattalanban teszi a dolgát.

Csong an Szunim azt mondta, hogy egyetlen meditáció van, amit nem csinálunk jól, ez pedig az el nem végzett meditáció. 

Mindenkit arra biztatok, hogy legyen kitartó, amikor a meditáció során sok gondolat, testi érzet jelenik meg, ilyenkor egyrészt dolgozódik a karmánk, tisztul a tudatunk, illetve az elménk védekezik,  ami a lényeg, hogy végezzük a praxist rendszeresen, és ne címkézzük fel a gyakorlásunk minőségét mindenféle jelzőkkel. 

Mindenki jó gyakorlást kívánok!