Mi azt hittük, hogy egy „sima” történelmi drámát fogunk megnézni, de sokkal inkább láttunk egy morális és pszichológiai tükröt ebben a zseniális filmben.

A film egyik főszerepe a Rami Malek által alakított Donald Kelly pszichiáter, aki a vádlottak pszichológiai vizsgálatát végezte, és a film végén lévő monológjában arról beszél, hogy a gonoszság nem egy történelmi kivétel, hanem emberi lehetőség. Arra mutat rá, hogy a gonoszság oka nem feltétlenül egy pszichiátriai betegségben, hanem egy torz rendszerhez való alkalmazkodásban rejlik.

Kelly szerint a legtöbb elkövető nem személyiség zavaros, képes jól gondolkodni és tetteit egy saját maga szempontjából koherens narratívába rendezni.

A film egyik legfőbb üzenete, hogy a tömeges bűnök motorja nem a szadisztikus hajlamok, hanem az empátia kiiktatása az embereknél.

A film csúcspontja szerintem, amikor kilép a történelmi keretből, és egyértelműen a jelen társadalmának üzeni meg azt, hogy a történelem ismételheti magát, és nem azért, mert az emberek gonoszabbá válnak, hanem mert alkalmazkodnak a szabályokhoz, hatalomhoz, a rendszer szintű bántalmazáshoz, a verbális narratívákhoz és szemtanúk maradnak akkor, amikor nem szabadna csendben maradni, nem szabadna szemet hunyni.

A film nem ad feloldozást és nem nyújt megnyugvást, nem mondja ki, hogy a tettesek mások voltak, sokkal inkább figyelmeztet arra, hogy a gonoszság pszichológiája ijesztően hétköznapi. És a kérdés nem az, hogy képes-e az ember gonosz tettekre, hanem az, hogy hol húzzuk meg azt a határt, amit már nem fogadunk el, amire felemeljük a szavunkat, amikor kiállunk azok mellett, akik védelemre szorulnak.

Bár ez a történet a múltban játszódik, a jelenünkben is ismerős lehet az érzés, amikor a közéletben a normalitás határai szinte észrevétlenül tolódnak el. Meg kell értsük hogy nem csak az a fontos, hogy mit tesz a hatalom, hanem az, hogy meddig tart az a pont, ahol az egyének felismerik a saját felelősségüket, mielőtt az alkalmazkodásból belső azonosulás, a kognitív disszonanciából pedig erkölcsi érzéketlenség válik.

Csak a film után jöttem rá, hogy a következő fim a bakancslistámon a Dalai láma, Boldogság tanítása című film, ami meg épp az együttérzésről is szól.