Tegnap elstartoltunk, Molnár Károly – Pszichodráma, Integrál családállítás, Férfi-Női kapcsolódás-val és 14 fantasztikus Emberrel egy 250 órás utazásra a családunk világában, a parentifikált és infantilizált részeik felnövesztése céljából. Az elköteleződés során, megígértük a csoportnak, hogy nem leszünk tökéletes vezetők (szülők). Azt ígértük, hogy a legjobb tudásunk szerint fogunk dolgozni, de fogunk hibázni. Azt ígértük, hogy ha hibázunk, azt felnőtt módon kezeljük majd. Azaz, azt ígértük, hogy „elég jó” vezetők, elég jó szülők leszünk.
Mit jelent ELÉG JÓ szülőnek lenni?
Nagyon sok kutatás létezik már az elég jó szülőség definiálására. Most azokat a szempontokat emelném ki, amelyek engem határoznak meg, mint vezető és a magán életemben mint anyát:
Az elég jó szülő semmiképp sem hibátlan, nem tökéletes. A vezető/szülő is csak egy ember, nem feltétlen hoz mindig jó döntéseket, nem mindig képes jól válaszolni. Ami igazán számít az nem a hibátlansága, hanem az, ahogy a hibákat kezeli és hogy milyen megtartó környezetet tud a csoport/gyerek számára biztosítani.
Kutatások szerint a gyerek lelki rugalmassága, azaz rezilienciája akkor fejlődik, ha biztonságos kötődést élhet meg, ha érzi, hogy számíthat a szülőre, és ha azt látja, hogy hibázni lehet, de a hibákért felelősséget lehet vállalni, lehet javítani, jóvá tenni. Az elég jó szülő vállalja a felelősséget, szükség esetén bocsánatot kér, és ezzel azt tanítja meg a gyereknek, hogy a hibák nem a kapcsolat vagy a szeretet végét jelentik, hanem a fejlődés részei.
A reziliencia nem azt jelenti, hogy a gyerek soha ne találkozzon nehézséggel, hanem arról szól, hogy képes legyen megküzdeni velük, és ebben az, hogy a szülő milyen mintát ad, kulcsfontosságú.
A biztonságos határok, a következetesség és az empatikus jelenlét egyaránt fontosak ahhoz, hogy a gyerek bátran próbálkozzon, merjen hibázni, és közben megtanulja, hogy hogyan álljon fel, ha elesik.
Az elég jó szülő tehát nem a tökéletességre törekszik, hanem arra, hogy olyan kapcsolatot alakítson ki, amelyben a gyerek biztonságban érzi magát és megtanulja, hogy hogyan tud a nehézségeivel megküzdeni.
Ugyan ez vonatkozik egy pszichodráma csoportra. A vezetőknek nem kell hibátlannak lenniük, hanem biztonságos kereteket kell teremteni, ahol, a csoporttagok mernek kísérletezni és tanulni a saját tapasztalataikból. A vezetők empatikus, de közben határtartó jelenléte és kapcsolódási minősége segíti a csoport rezilienciáját, vagyis azt, hogy együtt is képesek legyenek megküzdeni a kihívásokkal és fejlődni.
