A határokról szóló cikksorozatom befejező részeként arról írnék, hogy mit jelent a határhúzás és milyen módon tudjuk a határainkat meghúzni.

Amikor sikerült felismerni, hogy valaki határsértést követ el ellenünk, akkor következik a következő önismereti lépés, hogy meghúzzuk azt a határt, vonalat, amin azt várjuk, hogy legközelebb már ne léphessenek át.

A határaink meghúzása és védelme az egészséges személyiség és a saját autonómiák alappillére. A következőkben néhány eszközt fogok felsorolni, aminek segítségével megtanulhatjuk a határainkat meghúzni:

-Asszertív kommunikáció: én-üzenetek használata, határozott nem mondása.

-Nem asszertív kommunikáció : kezdetben nem biztos, hogy sikerül asszertíven kommunikáljunk a határaink meghúzásánál. Ha valaki sosem mondott nemet, valószínű az első alkalmakkor a ló túloldaláról fog megnyilvánulni, haraggal, agresszióval fog nemet mondani, de ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lovat (asszertív kommunikáció) megtaláljuk.

Tévedés azt hinni, hogy ló túloldalának megtapasztalása nélkül sikerülni fog az asszertív határhúzás, hiszen a határok meghúzásához erőre, belső tartásra van szükség, amit az elfojtott harangjaink, düheink alatt találunk meg, pontosabban az elfojtások felengedéséből születik meg.
Természetes, hogy a környezetünk majd elcsodálkozik, akár meg is bántódik az első határhúzásaink miatt, lehet még bántást, fájdalmat is fogunk okozni, ezek felvállalásával, ezekért vállalt felelősséggel együtt mindenképp érdemes “leesni a ló túloldalára”. Felelősséget így érdemes vállalni az első esetlen vagy dühös próbálkozásainkért: Sajnálom, hogy fájdalmat, bántást okoztam, most így tudtam kifejezni azt, hogy átlépted a határaimat, igyekszem legközelebb már jobban csinálni.

-Határok tisztázása: akár baráti, akár párkapcsolatban, vagy akár a családon belül fontos kommunikálni arról, hogy kinek hol vannak a határai, mi az ami nekem vagy a másiknak komfortos és mi az ami nem.
A másokkal való kapcsolódásban, főleg ha érzelmi kapcsolatban állunk, fontos, hogy kommunikáljunk a határainkról, tudassuk a másikkal, hogy mi az ami nekünk nem komfortos, mert enélkül játszmákba mehetünk bele, amikből aztán nehezen lehet majd kikeveredni, és rengeteg sérülést kerülhetünk el akkor, ha akár még rosszul is (nem asszertíven) de kifejezzük magunkat.

-Fizikai elhatárolódás: vannak olyan kapcsolatok, pl bántalmazás, ahol nem biztos, hogy működik az asszertív kommunikáció. Sajnos vannak helyzetek, ahol csak a fizikai eltávolodás, vagy a kapcsolatból való kilépés fogja meghozni a határaink védelmét, mert van, hogy a másik ember nem nyitott tudomásul venni, hogy határsértő módon viselkedik.

-Szabályok felállítása magadnak: például a munkahelyeden kijelölhetsz egy időszakot, amikor nem zavarhatnak, hogy tudjál egy adott feladatra fókuszálni.

-Új határok kialakítása a tapasztalatok alapján: a tapasztalatok fognak jobban hozzásegíteni ahhoz, hogy tisztán és pontosan tudd hol vannak a határaid, ki az akit beengedsz, és ki az akit nem, hol kell pontosítani, tisztázni magaddal is és a környezeteddel is, hogy hogyan komfortos neked egy helyzet.

-Következetesség: ha kitűzöl egy határt, fontos, hogy tartsd magad hozzá következetesen, így fognak majd komolyan venni, és fogják tiszteletben tartani a határaidat.

-Pozitív megerősítés: Jutalmazd meg magad, amikor sikeresen megvédted a határaidat!!

A határok meghúzása nem könnyű feladat, sok gyakorlást igényel. A pszichodráma csoportokban sokszor dolgozunk a határok védelmével, ezt megtapasztalhatod és kipróbálhatod verbálisan és testi munkával is.