Gyakran gondoljuk, hogy a gyerekeink a saját érzéseiket, félelmeiket, szorongásaikat élik csupán, de sokszor tapasztalom a pszichodráma játékok során, hogy valójában a mi belső világunkat, a mi elfojtott érzéseinket hordozzák.

Egy édesapa arról számolt be a pszichodráma játéka elején, hogy 11 éves gyermekét nem tudja magára hagyni a lakásban, mert annyira fél. Amikor a játéka során belehelyezkedett a gyerek szerepébe, felismerte, hogy a gyereke félelme valójában a saját meg nem élt érzéseit, félelmeit tükrözi vissza.

Ez a jelenség nem ritka: a gyerekek gyakran hordozzák azokat a kimondatlan érzéseket és szorongásokat, melyeket a felnőttek nem tudnak tudatosítani, megélni. Mivel a gyerekek nagyon érzékenyek, tudattalanul is reagálnak a szülők lelkiállapotára, még akkor is, vagy főleg akkor, ha a szülő nincs tudatában az érzéseinek.

A pszichodráma játékok során, ahogy belehelyezkedünk pl a gyerekünk a szerepébe, valójában nem az valódi gyerekünk, hanem a bennünk élő gyerek képébe helyezkedünk bele.

(Ugyan így van ez ha az anyánk, vagy apánk szerepébe állunk, azt tapasztaljuk meg, hogy bennünk milyen módon él az anyánk, vagy az apánk képe).

A saját gyerekünk érzései gyakran a belső gyerekünk érzéseit idézi fel, olyan érzelmeket, fájdalmakat, amiket gyerekként nem volt módunk megélni. Például azért mert a szülők nem ismerték el az érzéseinket (túl érzékeny vagy, katona dolog stb), vagy parentifikált gyerekként nem is volt tere annak, hogy a saját érzéseinkkel foglalkozzunk, mert arra kondicionálódtunk, hogy a felnőttek érzéseit figyeljük.

Sokszor a gyermekünk segít minket. Tudatosabb szülővé válhatunk, ha felismerjük, hogy a gyerekünk nem „csak úgy” fél, vagy szorong, hanem egy mélyebb családi mintázatot hordoz.

A gyerekek nagy tanító mesterek, hatalmas tükröket tartanak az elakadásaink felismerésében, abban, hogy milyen meghaladatlan egyéni vagy családi karmával van még dolgunk.

Nehogy lemaradjon a lényeg, a fent említett édesapa a következő csoport alkalmon arról számolt be, hogy a gyereke másnaptól (!!!) nem félt egyedül maradni. Fontos tudni, hogy nem varázsolunk és nem kecsegtetünk hiú reményekkel. De el kell ismerni, hogy a pszichodráma egy nagyon hatékony módszer, és ha a protagonista készen áll a változásra és bele teszi a munkát, akár bizony ilyen gyors változásra is lehet számítani.