Ez egy olyan feladat, amit te magad is meg tudsz csinálni otthon:

A felnőtt élet egyik legfontosabb egyensúlyi kérdése nem csak az, hogy mennyi felelősséget veszünk magunkra, hanem hogy hol, milyen életterületen vesszük azt magunkra.

Sok kliens és sok csoporttag él át olyan kettősséget, hogy egyik területen irreálisan nagy terhet cipel, míg egy másikban mintha „kicsiben”, gyerekben maradna. Ezt a jelenséget két fogalommal írja le Bibók Bea, pszichológus:

• Parentifikáció: amikor a személy tartósan a szükségesnél több felelősséget visz, gyakran olyan életterületeken is, ahol nem lenne dolga.

• Infantilizáció: amikor valaki a szükségesnél kevesebb felelősséget vállal, és inkább egy gyermeki pozícióban működik felnőttként – például halogat, függ másoktól vagy „kimenekül” a döntéshozatalból.

A valóságban a legtöbbünk mindkettőt hordozza egyszerre – csak éppen más-más területen jelenik meg, és más mértékben.

Amikor ezt próbáljuk megvizsgálni magunkban és egy egész életet vagy „a személyiséget” próbáljuk elemezni, az lehet túl általános.

Károllyal, a csoportunkban ezért egy olyan gyakorlatot végeztünk, amely sokkal kézzelfoghatóbbá tette a témát: különböző életterületeket gyűjtöttünk össze, és ezek mentén vizsgáltuk meg a felelősségvállalási mintázatainkat.

A csoporttagok azt tapasztalták, hogy árnyaltabban látták meg, hol húzzák túl magunkat, hol működnek gyerekpozícióban, és hol élnek adekvát, felnőtt felelősségi szinten.

Sok meglepő felismerés született: valaki a munkahelyen túlfunkcionál, otthon viszont halogat és kerüli a döntéseket; más a párkapcsolatban viszi magán a „világ súlyát”, de pénzügyekben gyermeki módon működik.

Életterületek, amelyeket érdemes megvizsgálni:

1. Kapcsolati területek

Párkapcsolat

Szexualitás

Konfliktuskezelés, konfrontációs képesség

Főnökkel, munkatársakkal való kapcsolat

Szülőkkel való viszony

Barátságok

Saját gyerekeinkkel való kapcsolat, gyereknevelés

Társas helyzetekben való működés

2. Életvezetési területek

Pénzügyek

Időgazdálkodás

Mindennapi élet rendszerezettsége (háztartás, ügyintézés)

Egészség, önmagunkról való gondoskodás

Határok tartása

Jövőtervezés

Pénzügyi tudatosság

A jelenben maradás képessége

Munka–magánélet egyensúly

Tanulás, önfejlesztés, hivatás

3. Belső működések

Érzelmek kezelése

Döntéshozatal

Felelősségvállalás saját szükségletekért

Önérvényesítés

Autonómia vs. függőség

Kudarctűrés és frusztrációkezelés

Természetesen mindenki hozzáadhatja a saját élete szempontjából fontos területeket is.

A gyakorlat:

Egy kört 3 részre osztunk, ez lesz a felelősségvállalás pie chartja, majd a szeletek méretét is érdemes igazítani.

A feladat célja, hogy minden életterületet három kategória egyikébe soroljunk:

Túlvállalt felelősség (parentifikáció)

Itt gyakran túlkompenzálunk, mások helyett is viszünk, vagy belső kényszerből többet teljesítünk, mint amire szükség lenne.

Alulvállalt felelősség (infantilizáció)

Ezek azok a területek, ahol „kicsiben maradunk”: halogatunk, másokra hárítunk, passzívabbak vagyunk, vagy egyszerűen elkerüljük a felnőtt döntéseket.

Adekvát felelősség

A felnőtt működés terepei: beleállás, határtartás, rugalmasság, kompetens jelenlét.

A csoportban ezt vizuálisan is ábrázoltuk: egy három részre osztott pie charttal, amelyben minden terület egy kis „címkét” kapott.

Ez a módszer erős önreflexiót indított el, mert nagyon tisztán látszik, hol borul el az egyensúly.

A legtöbben nem egységesen „túlfejlett” vagy „alulfejlett” felelősségvállalók vagyunk. Egyes területeken felnőtt módon működünk, másokon gyermeki módon, és olyan is akad, ahol szinte „családi rendszerből örökölt” túlterheltségünk van.

Ez a gyakorlat szerintem abban segít, hogy lokalizálni tudjuk a fejlesztési pontokat, meg tudjuk találni a rejtett parentifikációs terheket, fel tudjuk deríteni az infantilizált területeket, és tudatosítani, hol működünk már most is stabil, felnőtt módon.

A felelősségvállalás nem egy végleges állapot, hanem folyamatos mozgás. Más élethelyzetben másképp hangsúlyozódnak a területek.

A lényeg, hogy tudjunk ránézni magunkra finoman, ítélkezés nélkül – és felismerni, hogy mindenki hordoz egyszerre parentifikált és infantilizált darabokat is.