Mostanában sokszor fordul elő, hogy a csoport elején zajló nyitókör hosszabbra nyúlik, és úgy érezzük szinte fájna korlátozni az időt, amíg a csoporttagok mesélnek magukról. Elkezdtük a vezetőtársaimmal megfigyelni, hogy ezeknek a hosszúra nyúló nyitó/mesélő köröknek milyen erősen gyógyító hatásuk van.

Bármilyen csoport, de az önismereti csoportok leginkább, egy család pótlék funkciót is betöltenek. Úgy ülünk ott együtt, mint egy szép nagy család, ahol a rosszul működő, vagy rosszul tanult, tapasztalt családi minták gyógyulására van lehetőség, azáltal, hogy egy jól működő csoport az empátián, támogatáson keresztül olyan funkciókat pótol be, melyek az eredet családban esetleg diszfunkcionálisan működtek.

Ilyen funkció például a figyelem is. Amikor a nyitókörben vagy a megosztások alatt hallgatjuk egymás történeteit, nagyon sok részünk tud gyógyulni. Rengeteg elfogadó figyelmet, velünk levést, együttérzést kapunk ilyenkor.

A narratív pszichológia egy olyan pszichológiai irányzat, amely az emberi tapasztalatokat és identitást az elmesélt történetek alapján elemzi és érti meg. Úgy feltételezik, hogy az emberek úgy értelmezik az életüket, hogy narratívákat, elbeszéléseket hoznak létre, és ezen keresztül jobban tudják megérteni magukat és másokat. A történetek segítenek értelmezni és jelentést adni az életünknek.

A történetek mesélése nagy jelentőséggel bír az önismereti csoportokban is:

– Önismeret és önreflexió: a saját történetek megosztásával lehetőség van arra, hogy reflektáljunk az életünk eseményeire, megértsük a mintáinkat, melyek működtetnek minket.

– Empátia és kapcsolódás: amikor hallgatjuk mások történetét, azonosulni is tudunk a hallottakkal, amely erősíti az empátiát, a közösségi élményt. A mesélő megélheti, hogy nincs egyedül a problémáival.

-Új perspektívák: mások történetének meghallgatása új perspektívákat nyújthat, segíthet az egyénnek más szempontokból is látni a problémáit.

-Kommunikáció és kifejezés: a történetek mesélése során a csoporttagok gyakorolni tudják a kifejezési, kommunikációs képességeiket, ahogy kifejezik az érzéseiket, gondolataikat.

Eszembe jutott, hogy amikor a fiam kicsi volt, milyen sokszor kérte, hogy meséljek neki a gyerekkoromról, vagy épp az ő kicsi koráról. A gyerekek ösztönösen tudják, hogy mennyire gyógyító a történeteinket mesélni és hallgatni.