A spiritualitásról a személyiség szintű munkában

A 3/4 számú podcastunkban (https://fb.watch/t61daemoy2/) Károllyal és Gyurival beszélünk a spiritualitásról is, hogy hogyan van jelen akkor, amikor egyébként személyiségi szinten vezetünk folyamatokat.

A spiritualitás számomra nem azonos, ahogy sokan hívják, az ezo-spiri kultúrával. A legnagyobb különbség számomra talán ismét a hitelesség mélységeiben rejlik.
Emlékszem arra, amikor elindultam az önismereti úton 22-23 éve, és minden információ még új volt számomra, úgy tekintettem erre a világra, hogy minden felismerésem felért egy “megvilágosodással”.

Akkor még nem voltak podcastok, de voltak könyvek, és minden könyvben olvastam valami olyan gondolatot, ami eltért az addigi világképemtől, és új látásmódot adott. Szinte faltam ezeket a gondolatokat, mert éreztem, hogy minden amit addig a világról gondoltam az hamis volt, nem az én világképem volt, és vettem magamra az újabb és újabb gondolatokat, mondatokat.
És persze lett is bennem egy jó kis spirituális ego, amivel azt gondoltam mindenkit is értek és látok, és mindenkinek is tudom a választ az életére. Kerestem a spirituális kapcsolódásokat, voltam “buddhista” is. Minden voltam, csak nem hiteles.

Persze nem bántással nézek az akkori önmagamra, bár van bennem némi mosoly, hogy mit is gondoltam akkor. Pedig nem volt más, mint az utam eleje és fontos volt megismerni, felpróbálni ezeket az új irányokat, hiszen ezelből nőtt ki aztán a valódi és önazonos önismereti munkám és spirituális utam.

A spiritualitás elméleti szinten legjobban az integrál szemléletben tudtam megfogni. Ugyanis számomra az ember egyszerre a személyisége és egyszerre spirituális lény (akár tud róla, akár nem).
Úgy gondolom, ezek nem különválasztható dolgok. Lehet valaki nagyon spirituális, de ha közben a hétköznapi dolgokat (pl: csekkek befizetése, kapcsolati konfliktusok rendezése) nem tudja megoldani, akkor ebben a világban bajban lesz. Lehet valaki nagyon mély önismereti úton járó, de előbb úton a mélységek kinyitják a magasságokat, és nem lehet többé nem odanézni a transzperszonális szintekre.

Maga a spiritualitás számomra egyszerre szemlélet és egyszerre egy forma, amit érdemes tartani. És sajnos, vannak időszakok az életemben amikor leeseik a forma (értsd a zen meditációs gyakorlat).
Ilyenkor igyekszem a minden pillanatba is beintegrálni azt az energiát, a létnek azt a működését, amit a meditációs párnán megélek. Mert számomra a spiritualitás akkor is velem van, ha épp nem ülök.

Így ér el a gondolatom most a pszichodráma csoportokhoz. Hogy kerül a csizma az asztalra, gondolhatnánk? Mit keres a spiritualitás a személyiség szintű munkában?
Azt keresi ott, hogy nincs ember spirituális, transzperszonális tartalmak nélkül. És nem is kell itt karmára gondolni, hiszem már maga a transzgeneráció is, a wilberi szemlélet szerint, a transzperszonális, azaz személyiségen túli szintekhez tartozik.
Családja pedig mindennek van, így nincs ember, akinek ne lenne kapcsolata a transzperszonális szintekkel.

Szoktunk nevetni azon, hogy persze karmája /előző élete nincs mindenkinek Ez már bizony a transzperszonális szintekhez kapcsolódva egy világnézeti kérdés.
Azonban mi történik egy pszichodráma csoportunkban, ha valaki a karmájáról beszél? Nekem sajnos van olyan tapasztalatom, hogy kinevettek, vagy a hátam mögött mosolyogtak ha karmikus témákról beszéltem egy csoportban. Így megtanultam azt, hogy beszélek az életemről, az van kitéve a pszichodráma színpadára, és közben a tudatomat kitágítottam oda, hogy nekem, belül forogjon a dráma karmikus szintje is.

Akik hozzánk járnak, ennél sokkal könnyebb helyzetben vannak, mert akár a karmikus témájukat is tudjuk pszichodrámába foglalni, azonban nem várjuk el minden csoporttagtól, hogy így gondolkodjon.

Úgy hisszük, hogy ezek a témák akár bármilyen szimbólumok is lehetnek az életünkben, így az adott probléma most egy ilyen szimbólumban mutatkozik meg. Ezzel minden világnézetű embernek tudunk biztonságos teret nyújtani.

Ugyanakkor sokszor előfordul, hogy a dráma közben megérzem, hogy a protagonista terében megemelkedik a tér, és miközben fut a személyiség szintű dráma, a tudatommal be tudom foglalni a magasabb tereket, energiákat. Ezzel egyrészt tudjuk biztosítani, hogy a protagonista személyisége erősödjön ahhoz, hogy a spirituális, transzperszonális témái, energiái is elbírhatók legynek, a személyiség ezeket is képes legyen medrezni (anélkül akár, hogy konkrét képekbe, történetekbe vetülne bele), és azt is hogy a megélje a protagonista, hogy a teljes lénye meg van tartva, ezúttal nem kell lecsukja magában vagy mint nekem kellett, nem kell egyedül tartsa vagy medrezze magában ezeket a rétegeit.

Ilyen formán a teljes lényünk képes beleérkezni a földi létben a kompetens, hiteles létformába.
Ősztől az alábbi két csoportban lehet tovább tapasztalni és élni a személyiségünk erősödését és akár a spirituális rétegeink integrációját