Akár a segítő szakmában, szülőként vagy barátként, vagy társként akár napi szinten is bele tudunk kerülni olyan helyzetekbe, ahol azt a késztetést érezzük, hogy segítsünk másoknak.

A kérdés nem az, hogy segítsünk-e, hanem az, hogy hogyan tesszük ezt? A megmentő és a segítő szerepek között én igen meghatározó különbséget látok, különös tekintettel a másik ember autonómiáját, felnövekedését, vagy felelősségvállalását illetően.

A megmentő szerepből gyakran megszokásból, gyorsan reagálunk, és gyakran kötődik az a szerep a parentifikált belső gyerekünkhöz is. A megmentő nehezen bírja el a másik ember küzdelmét, és azonnal enyhíteni akar a másik nehézségein.

Igen ám, de ezáltal átveszi a felelősséget, megóvja (pl a gyereket) a tapasztalatszerzéstől, csökkenti a másik kompetenciaérzését, miközben valójában a belső motiváció valószínűleg a saját belső feszültségének a csökkentése.

A túlzott empátia könnyen válik akadályozóvá, mert a megmentő nem veszi észre, hogy a segítségével beszűkíti a másik ember mozgásterét, gátolja az önállósodását.

A segítő szerep ezzel szemben nem ugrik azonnal, megfigyeli, hogy miben van a másik, és tiszteletben tartja a másik ember autonómiáját. A jó segítő megfigyeli, hogy valóban szükség van-e rá, tud teret hagyni a másiknak. Ha a segítő kérdez, akkor nem esik abba a hibába, hogy azonnal megoldóvá váljon, ahogy teszi ezt a megmentő.

A segítő szerep a másik emelését célozza, nem elveszi a felelősségét és a kompetenciáját, hanem erősíti, támogatja a másikat, hogy ő képes legyen a saját erőforrásaira támaszkodva lépni.

Milyen kérdéseket érdemes feltegyünk magunknak, ha szeretnénk szétszálazni, hogy épp segítünk, vagy megmentünk?
-Kértek segítséget, vagy magamtól léptem be?
-Elviselem-e a másik nehézségét, vagy a saját szorongásom akarom enyhíteni:
-Megoldást adok, vagy kérdésekkel támogatom a gondolkodást?
-Növekszik a másik önállósága a jelenlétem, segítségem által?

Fontos lássuk, hogy az együttérzés és a felelősség átvétel között nagy különbség van. Az együttérzés azt jelenti, hogy látlak, és ha kell itt vagyok, számíthatsz rám. A felelősség átvétel azt jelenti, hogy megoldom helyetted, megmondom mit kell csinálj.

A valódi támogatás nem abban mérhető le, hogy mi hogyan oldottuk meg a helyzetet, hanem hanem abban, hogy a másik mennyivel válik kompetensebbé, szabadabbá, felelősebbé a folyamat végére.

Mindezen szerepeinkben rejlő nehézségeket nagyon szépen át lehet dolgozni a pszichodráma eszközével.