Mindenki életében vannak olyan rejtett területek, amelyeket mások tisztán látnak, mi azonban nem vesszük észre magunkon. Ezt nevezzük a pszichológiában vakfoltnak.

Ez a kifejezés a szem felépítéséből származik. A vakfolt a retinának egy olyan pontja, ahol nincsenek fényérzékelő sejtek, ezért ott nem alakul ki a látás.

A pszichológiában a vakfolt azokra a személyiségjegyekre, szokásokra, viselkedésre, vagy az önismeretben megjelenő témákra vonatkoznak, melyeket magunkon nem észlelünk, de a környezetünk, a terapeuta vagy egy csoporton a többi csoporttag igen.

A pszichodrámában vagy bármilyen más önismereti munka során arra (is) törekszünk, hogy feltérképezzük a vakfoltjainkat, hiszen ha nem tudjuk, akkor is hatással vagyunk a környezetünkre, vagy folyamatosan ugyanazokba a hibákba lépünk bele, anélkül, hogy értenénk miért okoz nekünk, vagy a környezetünknek ez nehézséget.

Egy csoport vagy egy egyéni terápiás folyamat megtartó terében biztonságosabban tudunk konfrontálódni a vakfoltjainkkal. Sokszor tapasztalom, hogy a vakfoltok visszajelzése a kliensben ellenállást, szégyent, vagy haragot vált ki, és előfordul, hogy nehezen szembesülnek az emberek ezekkel a visszajelzésekkel.

Minden terápiás folyamatban fontosnak tartom, hogy a visszajelzések asszertíven történjenek, és sokszor várnia kell a terapeutának, ha esetleg a kliens még nem áll készen a konfrontáció befogadására.

Tapasztaltam már olyat, hogy egy kliens vakfoltját én nagyon pontosan érzékeltem, de ez a rálátás az önmagáról alkotott képpel olyan mértékben volt ellentétes, hogy teljesen lehetetlenné tette a konfrontációt, illetve ha mégis megpróbáltam nagy ellenállásba és haragba futott.

Amikor például valakinek a mások segítése az identitása, az énképét pedig az határozza meg, hogy ő jó ember, az elfojtott agressziója könnyen válhat vakfolttá. Ugyan nem igaz, de mégis úgy tudja, hogy ha hozzáfér az agressziójához (amihez az elfojtás miatt negatív konnotáció kapcsolódik), akkor fennáll a veszélye, hogy a jó vagyok identitása annyira megbillen (hiszen az agresszió az ő szemében rossz), hogy az elfojtott agresszióra még ránézni sem lehet.

Egy másik példát a saját életemből tudok hozni. Szakmai képzésen jelezték vissza, hogy a vakfoltom az, hogy az empátiám olyan mértékű, hogy megakadályozza, hogy helyesen húzzak határokat.

A pszichodráma egy kiváló eszköz a vakfoltjaink feltárására, hiszen egyrészt a szerepeink, másrészt a csoporttagok visszajelzései tudnak ebben segíteni. A pszichodrámában az antiszerep játékok szintén nagyon alkalmasak a vakfoltok feltárására. (Az antiszerepekről írtam korábban cikket)

.