Sokszor érkeznek csoportba vagy egyéni coachingra olyan emberek, akik újonnan érkeznek az önismeretbe, és akkora nyomást tapasztalnak meg az életükben, ami motiválja őket egy fejesugrásra az önismereti munkába. Csoport csoportot követ, kiegészítve egyéni munkákkal, könyvek olvasásával, podcastok hallgatásával. Ezek eredményeként aztán elindulnak az önreflexiók, felismerések, és rengeteg az új ismeret, információ. Bár a várva várt gyümölcsök még nem értek be, a bimbózás, virágzás élménye hatalmas motiváció arra, hogy tovább és tovább “hajtsák” magukat az önismereti munkába.

Mivel én pont ezt az utat jártam be, nem lennék túl hiteles azzal a gondolattal, hogy nincs ez jól így. És nem is gondolom, hogy ez a folyamat ne lenne esetleg elkerülhetetlen része a fejlődésünknek.

A csoportokon és az egyéni coaching folyamatokban azonban egyre több figyelmet fordítok arra, hogy jelezzem a bátor és motivált önismerő felé azokat a kiégési veszélyeket, amelyek tapasztalatom szerint kikerülhetetlenül eljönnek, ha habzsoljuk az önismeretet.

A lélek elfárad ebben a kemény és elkötelezett munkában, és tudni kell felismerni, hogy meddig és mennyit bírunk. Ahogy az indiánok mondják, meg kell állni és meg kell várni hogy utolérjen a lelkünk. A pszichológia nyelvén mondva, időt kell szánni az integrációra is. No meg a feltöltődésre és pihenésre.

Amikor a kliensek túlmennek ezen a határon bekövetkezik az önismereti kiégés. Elfordulnak a csoportoktól, egyéniktől, megcsömörlenek minden belső munkától

Mivel az én világképem az önismereti és önmeghaladási munkáról az, hogy a fejlődés egy soha véget nem érő út, soha nem vagyunk kész, minden nap hoz egy új fejlődési lehetőséget önmagunkon belül, különösen fontosnak tartom, hogy a sok önismereti csoport és egyéni között tudjunk kicsit megállni, lazítani, csak egy-egy teret megtartani, ahol a dolgozunk magunkon, hogy aztán a lelkünkben integrálódni tudjanak a megdolgozott folyamatok.. Azt tapasztaltam meg, hogy a kiégési szakaszban amúgy is sok ellenállással kell megküzdeni, hiszem a tudatos rész odaviszi a klienst az önismereti térben, de egy része olyan fokú védelembe és ellenállásba húzódik, hogy létrejön egy passzív, ellenálló energia, amin keresztül úgysem tudunk igazán lépni a belső munkában. A be -és kilégzés egyensúlyát az önismeretben ugyan úgy érdemes megtartani, mint az élet más területén, így a kiégés, megcsömörlés elkerülhető.