Hogyan hat a pszichodráma?
Prológus: Elő szokott velem fordulni, hogy valaki azt mondja, nem tud színészkedni, ezért nem
tudja elképzelni, hogy eljöjjön egy pszichodráma csoportba. Nos, a pszichodráma nem az
előadásról, a hagyományos értelemben vett színházi előadásról szól. Talán azért megtévesztő,
mert Moreno a színházi világból hozott a pszichodrámába szavakat.
Nézzük meg egy kicsit a pszichodráma színházból kapott szakzsargonját:
Itt van például a pszichodráma színpada. Ez a tér a csoportszoba közepe, vagy egyik széle
szokott lenni, melyet a csoporttagok székeken vagy babzsákokon ülve körbe, félkörbe veszik. Itt
jeleníti meg a protagonista témájával kapcsolatos szereplőket, érzéseket, belső hangokat,
konfliktusokat.
A protagonista az a csoporttag, aki a főszereplő, akit a csoport kiválasztott, hogy az ő témáját
dolgozzuk fel egy pszichodráma játék keretében. Míg a családállításban állítást vezetünk, a
pszichodrámában az egyéni fókuszt játéknak, protagonista játéknak hívják.
A pszichodráma a hatását a mély lelki tartalmak, konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki.
Moreno az emberre mint társas lény tekint, akinek személyisége, viselkedése a környezete által
formálódik, sérüléseit pedig hasonló társas környezetben (csoport) tudja gyógyítani. A
csoportban leképeződnek a családunkból hozott mintázatok, viselkedési szokások és traumák,
amelyekre a csoporttagok és vezetők segítségével rá lehet tekinteni, és a drámajátékokon és
csoportjátékokon keresztül korrigálni lehet. A korrekció kulcsa a spontaneitás és kreativitás
újboli megtalálása, új cselekvések kialakítása. A pszichodráma egy akcióorientált terápia, az
akción keresztül nyílik lehetőség a berögzött, rátanult szerepeken, viselkedési mintákon
változtatni, amelyhez a csoport tagjait hívjuk segítségül, akiknek segítségével megjelenítjük a
protagonista belső világát, a jelen és múlt történéseit. A konfliktusok láthatóvá tételével, újra
átélésével az azokról alkotott belső kép átalakíthatóvá válik.
Ehhez az kell, hogy meglássuk, rálássunk arra, hogy mi a megszokott működési mód, milyen
szerepkonzervekkel él a protagonista. Ahogy a lelki tartalmak kikerülnek a színpadra, a csoport
figyelmi terében újra átélhetővé válik a belső konfliktus. A változás lehetősége abban van, hogy
az újraélés során valami más lesz. Megjelenhetnek ki nem mondott gondolatok, át nem élt
érzelmek, és a pszichodráma biztonságot adó terében fel lehet próbálni olyan cselekvéseket,
kimondásokat, amiről az életünkben eddig azt hittük nincs lehetőség.
Maga az e felismerés, hogy lehet más, hogy tehetek magamért, hogy megértem, biztonsággal
kipróbálhatok új cselekvéseket, hogy ÉN alakítom az életem, hogy tehetem másképp mint eddig
tettem, hogy nem kell tovább elhinnem ez eddig oly ismerős destruktív belső hangokat, nagyon
mélyről tud életenergiát felszabadítani.
