Erről a képről jut eszembe:

– Jó, na most ezt tudjuk, és akkor most mit csináljak?
– Már megint ez a téma (anyám, apám, traumám)?
– Meddig kell még ezzel dolgoznom?
– Pedig már állítottam erre, miért jön már megint ez?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket sokat hallok az önismeret rögös, és néha fárasztó útján járóktól.
Tévedés azt hinni, hogy bizonyos témáinkat, blokkjainkat, transzgenerációs traumáinkat egy-egy állítással vagy drámával helyre tudunk tenni. Sokszor hosszú folyamat eredménye lesz az, hogy valami más tud létrejönni az éltünkben az addigi minták helyett. Ezt nevezzük önmeghaladásnak.

Szeretnék különbséget tenni az önismeret és az önmeghaladás között. Az önismeret az, amikor felismerjük, a gombjainkat, azt, hogy mire miért reagálunk úgy ahogy. A gombok leszerelésének igénye az önmeghaladás útja. Amikor egy adott helyzetben már nem csak tudjuk miért reagálunk úgy, hanem szeretnénk egy adekvátabb, felnőtteb reakciót adni. Eleinte még gyakorlunk, leng az inga, nem sikerül. Cseppenként hordjuk a vizet az üvegbe,gyakorlunk, csiszoljuk, tökéletesítjük a reakciónkat újra és újra a „gombnyomogatós” helyzetekben, míg nem elérjük a „gombtalan”/gondtalan állapotot.

Ez munka, kitartást igényel, elköteleződést önmagunkkal, a tudatosságunk útján.