A gyerekkorban átélt kötelességek végrehajtásának szigorú és kényszerítő kikövetelése komoly hatással van a felnőttkori pszichés működésre.

A szülők által követelt normák, szabályok és elvárások betartása sokszor nem a gyerek autonómiájának tiszteltben tartásával történik, hanem nagy érzelmi nyomással, agresszióval, autoriter követeléssel kényszerítik ki.

Ilyenkor a gyerek saját belső motivációja helyett külső, kontrollmechanizmust introjektál, és a felnőtt ember azt élheti meg, hogy muszáj teljesítenie ahhoz, hogy elfogadást, szeretetet kapjon.

Azonban amikor valaki belsővé tette a külső elvárások által vezérelt működést, felnőttkori szorongás, önszabotázs, céltalan lázadás léphet fel.

Egyrészt belső feszültséget okozhat, hogy szeretne bizonyos normáknak megfelelni, miközben egy belső ellenállást él meg, és lázad a külsőleg beépült szabályok ellen. Ez vezethet halogatáshoz, önszabotázshoz, vagy akár túltejesítéshez, de mivel az nem a belső motiváción alapszik, könnyen alakulhat ki kiégés.

A belső kényszerek sokszor olyan erősen épülnek be, hogy a felnőtt már el sem kezd bizonyos feladatokat, mert már előre fél attól, hogy nem lesz képes megfelelni az elvárásoknak. Ez az öntudatlan védekezési mód épp azt a kudarcot hozza létre, amitől az egyén egyébként menekül.

A szorongás és önszabotázs feloldásának egyik fontos eszköze a harag megélése. Sokan magukra is haragszanak, mert nem érzik magukat elég jónak, és ez az önmarcangolás akár depressziót, motiválatlanságot okozhat.

A halogatás, önszabotázs vagy lázadás a harag meg nem élésének módjai, egy fajta passzív-agresszív viselkedés, önmagával szemben.

Nagyon fontos a terápiás folyamatban a belső kritikus, szigorú felettes én felismerése, meg kell tanulni szétválasztani, szétszálazni a külső és a belső motivációt.

A terápia, vagy egy pszichodráma segít abban, hogy a múltbéli elvárásokkal szemben megéljük a haragunkat, a pszichodráma csoportban akár fizikailag is, és ezen keresztül tudjuk kitekerni magunkat a ránk ülő elvárások lenyomásával szemben.

A változás kulcsa az önismeret fejlesztése, és ebben az érzelmek, elsősorban a harag megélése, amely segít abban, hogy hozzá tudjunk férni a saját személyiségi erőnkhöz.