Menü
Az integrál szemlélet Ken Wilber amerikai gondolkodó nevéhez fűződik, aki szintetizálta a nyugati pszichológiát és a keleti filozófiákat. Az emberre holisztikusan mint spirituális lényre tekint, aki egyszerre önmagában egy egész, és egy nagyobb szervezet része is.
Csoportos és egyéni coaching munkáimat ez a szemlélet szövi át, az egyénre integráltan, a ken wilberi tudatszinteket is figyelembe véve tekintek. A wilberi modell a tudat fejlődését 9 lépcsőfokban azonosítja.
Ez a szint a csecsemőkort jelenti, amikor még a baba egybeolvad, azonosul az őt körülvevő világgal. 4 hónapos kora körül kezdi felismerni, hogy a teste külön van a világtól.
Ha ebben a korszakban a gyermeki fejlődésben elakadás történik, a gyerek nem lesz képes különbséget tenni a saját testi határai és a világ között, a tudata nem tud a testében lokalizálódni, és pszichotikus betegségek alakulhatnak ki.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: szimbiózis, biztonság, bizalom, fiziológiai szükségletek.
Ha a kisbaba sikeresen átjut az első szinten, tudatossá válik a saját testének határaira, de még nem tud érzelmileg differenciálódni a környezetétől. Érzelmileg a világot önmaga meghosszabbításának tekinti, elsősorban az anyja érzelmeivel azonosul. Azt hiszi, amit ő érez, azt érzi a világ is körülötte. 1,5-2 éves korában kezd el különbséget tenni a saját és a világ/anya érzelmei között, megszületik az érzelmi lény, ezt az időszakot hívják a pszichológiában dackorszaknak. Ebben a korszakban nagyon nagy szerepe van az akaratnak, mert ebből fog a 3. szinten kialakulni az én.
Ha ebben az időszakban a fejlődésben elakadás történik, az egyén megmarad erre az időszakra jellemző egybeolvadási állapotban, nárcisztikus személyiségzavar vagy borderline zavar alakulhat ki.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: akarat, dackorszak, agresszió, újraközeledés.
Ebben az időszakban (óvoda) jelenik meg a gyerekben az én tudat, kezd el fogalmakban, szimbólumokban gondolkozni. Itt jelennek meg az énhatárok, felmerül, hogy mi az én érdekem.
Ennek az időszaknak a fejlődési nehézségei neurózist, szorongással járó funkcionálist zavart okozhatnak.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: enyém, ego, én határ, mi az érdekem?, bosszú, rivalizáció.
Kisiskolás korban alakulnak ki a szerepek és a szabályok, a gyerek képessé válik átlátni a másik ember világába, képes belépni a másik ember szerepébe. Képessé válik idomulni a szerepeihez, a környezetéhez, a kortárs csoporthoz, a szabályokhoz. Ebben az életkorban a figyelem az énről már a környezetre tevődik át, de nem terjed tovább. Itt tanulja meg az egyén a sorskönyveit, azt hogy mi a helyes, hogy nem az ő álláspontja az egyetlen a világon.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: vallások, a hierarchia, a hazafiasság, a közösség, az előítéletek, a bűn fogalma, a becsület. A pszichodráma szempontjából pedig a szerepcserére való képesség.
Erre a tudatszintre egy egészségesen fejlődő egyén kamaszkora környékén jut el. Ennek a korszaknak a jellemzője a gondolkodás a gondolkodásról, amellyel együtt megjelenik az önmagunkról való gondolkodás, önmegfigyelés, önreflexió és az identitás kérdése. A kamasz (vagy az önismeret útjára lépő felnőtt) elkezdi megkérdőjelezni a 4. tudatszinten kialakított személyes szerepeit, és szabályokat és gondolkodása kinyílik a társadalom felé. Például: míg a 4. szinten egy katona a másikban az ellenséget és a parancskövetést látja, addig az 5. szinten meg tudja látni a másik embert, egy másik apát, valaki fiát.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: igazság, önismeret, lineáris gondolkodás, ok-okozat, egyenlőség, liberalizmus, szabadság-felelősség, a másság elfogadása, globalizáció, identitás válásg.
A mi társadalmunk jellemzően a 4-ről az 5-re lépő társadalom, azonban az integrál szemlélet már az 5-ről a 6-ra lépés igényével halad.
A 6-os tudatszint a mély, valódi belső átalakulás alapja, célja az integrált személyiség létrejötte. Míg az 5-ös szintet az önismereti felisméresek jellemzik (felismerem a nyomógombjaimat), addig az 6-os szintet az önmeghaladás (a nyomógombok tudatos leszerelése), hitelesség és a globális gondolkodás igénye vezérli.
A hitelesség azt jelenti, hogy szembe tudunk nézni a húsba vágó tényekkel, a halandósággal, az elmúlással. A 6-os tudatszint jellemzője az egzisztencialista válságokkal való szembenézés, az élet értelmére, az elmúlásra, az elszigetelődésre vonatkozóan.
Ezen a szinten az ember a testét és az elméjét tapasztalatként éli meg, és nem azonosul egyikkel sem. Megjelenik a megfigyelő én, vagyis már nem csak az egyén elméje szemléli a világot, hanem a megfigyelő szemléli az elmét.
A 6-os tudatszint beteljesülése hosszú folyamat, ha közben megjelennek a tudatban transzperszonális élmények, akkor spirituális válságot élhetünk át.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: éberség, önmegvalósítás, integrált személyiség, haláltudat, létezés, flow, környezettudatosság, hitelesség szükséglet, egzisztenciális válság.
Transzperszonális szintek
A megfigyelőt én-t nagy betűs Énnek, vagy Tanúnak szokták nevezni. Ez a megfigyelő én meghaladja az elmét, megfigyeli, tapasztalja, de nem azonosul vele. Ez maga a minden, a lényeg, a valóság.
Erre a tudatszintre jellemző, hogy a tudatosság nem korlátozódik az egyénre, hanem túllát rajta, a transzperszonális régiókban (karma, transzgeneráció). Ezen a szinten az egyén elkezd érzékelni olyan élményeket is, amelyek a túlmutatnak a teste és az elméje határain. Ilyen jelenség például a családállításon a mező, a kollektív tér érzékelése is. Egy 7-es tudatszintű ember otthonosan tud mozogni a perszonális világban, de nyitott a transzcendens rétegekre is, mondhatni egyik lábbal áll a perszonálisban, a másikkal a transzcendensben.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: karma, szertartás, joga, sámánizmus, spirituális válság, mágia, misztika.
A szubtilis szó jelentése finom, gyengéd, törékeny. Olyan tudati világról árulkodik, amely finomabb a hétköznapi éberségtől. Tapasztalhatunk belső fényeket, a testünkkel az azt körülvevő finomenergetikai teret, mély belső egységélményt, finom hangolású eksztatikus örömet, érzelmi telítettséget, egységet. Nehézsége/krízise ennek a szintnek a rettegés az egységből való elszakadástól, az egység élmény elvesztése.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: hang, dualitás, föld anya-ég apa, yin-yang, archetípusok, tantra, határtalan.
A 9-es szint adja azt az “élményt” (amennyiben még szavakkal leírható), amely a létben történő legmélyebb megmerítkezést adja. A zen meditációk során is az Én-t vagy Tanút követve keressük a forráshoz elveztő ösvényt (Mi ez?), a tiszta ürességet.
Ennek a tudatszintnek fontos fogalmai: csend, tanú, egység, tiszta tudat, zen, vipassana, üresség, kintlét.
Természetesen a senki nem létezik egyszerre csak egy szinten, érdemes megfigyelni, hogy milyen élethelyzetben melyik tudatszintről reagálunk. Ahogy a gyerek fejlődik bármely szinten érheti trauma, ahol az énjének egy része elakad a fejlődésben, de a lényének nagyobb része bicegve, lábon lőve tovább halad. Az elakadt rész azonban nem fejlődik tovább, és felnőtt korban egy, a traumára emlékeztető helyzetben ebből az elakadt részből reagál. A cél, hogy minden leragadt énrészünket kiszabadítsuk a leragadtságból, az elakadásból, ehhez használjuk a regresszív terápiákat (pszichodráma, egyéni terápiákban KIP), hogy felhozzuk minden részünket a 6-os tudatszintre. Ezt célozza meg az integrál szemlélet. Ezzel kinyílnak a transzperszonális terek és egyre több mélyebb spirituális tapasztalásra tehetünk szert.
Integrál szemléletben a csoportjainkon tipikusan az 5-ről a 6-ra lépő igénnyel érkeznek hozzánk csoporttagok, és az a megfigyelésünk, hogy a holisztikus világképünk az emberi létről nagyon sok segítséget tud adni azoknak az embereknek, akik tudatosan vagy csak a belső hívást követve az igazabb belső önvalójukhoz vezető utat keresik.
György Kata © 2024 Minden jog fenntartva.
Készítette: WebesMedia
