Az alábbi posztom egy kicsit több személyes érintettséget fog tartalmazni. Hetek óta készülök erről írni, de el kell oda jussak, hogy kivételesen magamról is kicsit jobban megnyilvánuljak.

Tegye fel a kezét, akinek mondtak már ilyet: “ugyan már, csak túlérzékeny vagy!” Azt gondolom jó sok kéz lendült most a magasba.

Kevés olyan dolog van, amiért végtelenül tudok haragudni, de a “túlérzékeny vagy” számomra bicskanyitogató mondatért igen. Miért is? Mit jelent az, hogy valaki túlérzékeny? Mit jelent az hogy túl? Mihez képest van a -túl, és hol van a határa a “nem túl-nak”?

Az évek során arra jutottam, hogy ezt a kifejezést együttérző, érzelmekkel teli emberekre mondják, legtöbbször talán olyan mások, akik nehezebben férnek hozzá érzelmeikhez, empátiájukhoz, inkább gondolkodásukkal, és kevésbé az érzelmeikkel vezérelt emberek.

A PCM ( Process Communication Model) hat személyiség típust, észlelési módot különböztet meg, amelyen keresztül érzékeljük a környezetünket és másokat:

GONDOLKODÓ
ELVHŰ
HARMONIZÁLÓ
ÁLMODOZÓ
LÁZADÓ
MOZGATÓ

Amikor megismertem és megcsináltam ezt a tesztet, és persze mi mást is hozott volna ki, mint azt, hogy legerősebben harmonizáló módon működök, hatalmas aha élményeket kaptam magamról. Rájöttem, hogy valószínűleg a gyerekkoromban több százszor hallott túlérzékeny vagyok mondat a harmonizáló működésemre vonatkozhatot.

Egy harmonizáló ember a világot érzéseken keresztül tapasztalja meg, először érez és a dolgokat és embereket az érzésein keresztül fogadja be. Az ilyen emberek együttérzőek és rendkívül érzékenyek, gondoskodnak másokról.

Nem fogom mind a hat típust leírni, de nézzük meg mit tudunk a Gondolkodó típusról, ami talán pont az ellentéte a harmonizálónak: az elsődleges észlelési módja a gondolat, a tényeket értékeli, az embereket és a dolgokat azonosítva és kategorizálva szemléli a világot. Nagyra becsülik az adatokat és információkat, a logikát. Felelősségteljes, logikus, rendezett emberek.

Jól láthatjuk a különbséget a harmonizáló és a gondolkodó típus között, és innen érthető, hogy hogyan lesz valaki a másik ember számára túlzóan érzékeny.

Személyes meggyőződésem, hogy nincs olyan, hogy valaki túlérzékeny. Olyan van, hogy valaki a környezetéhez képest érzékenyebb, de ezért elítélni, megítélni nem ér. A harmónia két ember között épp akkor áll be, ha megtapasztaljuk egymásról, hogy ki hogyan érzékeli a világot, milyen csatornán reagál rá, és keressük ezt a közös halmazt, amelyben elfogadással és egymás megértésével tudunk közeledni egymáshoz.

Illusztrációnak egy régen itt a facebookon talált poszt képét hozom arról, hogy milyen is egy érzékeny ember.