Vannak szavak, amiket nehéz kimondani, elismerni. Például, hogy túl sokat iszom. Nem csak egy-egy pohárral, néha-néha, hanem rendszeresen, minden nap. Sokszor kérdezik a kliensek, hogy de ez ugye még nem alkoholizmus?

Nők, fiatalok, idősebbek, egyre többüktől hallom, hogy alkohol valami olyan, amitől könnyebb. Segít este ellazulni, segít elviselni a terheket.

Valóban, nem a gyengeség, hanem a túlterheltség jele ez. Túl korán kellett felnőni, felnőttként működni, érzelmileg vagy fizikailag helytállni. Olyan gyerekek, akiknek túl korán lettek felnőttek, és nem tanultak meg segítséget kérni.

Vagy épp ellenkezőleg. Olyan gyerekek, akiknek sosem kellett felnőni, vagy nem engedték őket, felnőttként az élet terheinek, valódi kihívásainak elbírásával küzdenek. Nem volt tere az életszakasznak megfelelően felnőni, az önállóságnak, a felelősségnek, a döntéseknek, így a felnőtt védtelenek találja magát az önálló világban.

Az ivás nem mindig a lazulásról, a kontroll elvesztéséről szól hanem épp annak visszaszerzéséről. “Megengedem magamnak, ezt most ÉN döntöm el”.

Az alkohol segít a szabadság és a felnőttség illúzióját megadni. És segít abban, hogy elhiggyük annak az illúzióját, hogy egyedül mindent megoldunk.

Illúzióját. Mert ez nem a valódi szabadság, nem a valódi kontroll visszaszerzése, nem valódi megoldás.

Az alkohol abban segít, hogy megszabaduljunk a szorongástól. Észrevétlenül válik segítővé, ha már nem tudunk kérni, majd az alkohol segít.

És ez nem szégyen, nem hiba. Inkább hívás: arra, hogy valaki végre meglássa hogy bajban vagyunk, arra, hogy valaki végre meghallja, mi zajlik odabent.

Az alkohol nem ellenség. Az alkohol egy csendes, befelé fordított segélykiáltás, amit nem merünk kifelé megtenni. Szorongás, fájdalom, elakadások.

Azonban dönthetsz máshogy. A terápiás tér ezt kínálja: helyet, időt, figyelmet arra, hogy amit a pohárba öntünk, félelmek, szorongások, fájdalmak, sírások, szavakat kapjanak.

Fenti kérdésre a válasz: de, ez bizony alkoholizmus. És ezt fel kell ismerni, és be kell látni. Akkor lehet változtatni, amikor szembe merünk nézni azzal a húsba- vágó ténnyel, hogy egyedül elakadtunk, ezt most nem fogjuk tudni egyedül megoldani.

Mint minden változás, ebben a témában is ott kezdődik a gyógyulás, amikor szembe tudunk nézni a tényekkel. Bajban vagyok, segítségre szorulok. Nem tudok mindennel egyedül megbirkózni!