A hétköznapi gondolkodásunkban a bátorságot hőstettekhez, extrém helyzetekhez vagy kivételes emberekhez szoktuk kötni.

Valójában a bátorság sokkal csendesebb, hétköznapibb és közben fontos pszichológiai erőforrásunk annál, mintsem hogy kizárólag rendkívüli helyzetekben legyen rá szükségünk.

A bátorságot én nem a félelem hiányával kötöm össze, hanem azt a képességet értem a bátorság alatt, amikor a félelem ellenére cselekszünk.

A félelem evolúciós szempontból hasznos, hiszen a túlélést is szolgálja, védelmet nyújt, segít elkerülni a veszélyeket. Probléma akkor van, amikor a félelem túlzottan korlátozza a viselkedésünket, és megakadályozza a fejlődést,az önazonos életet, és a vágyaink megvalósulását.

A bátorság tehát nem vakmerőség, hanem tudatos döntés: felismerem a kockázatot, érzem a félelmet, mégis lépek.

A fejlődés mindig a komfortzóna határán túl történik. Az új szerepek, kihívások, változások mindig bizonytalansággal járnak.

Bátorság nélkül azonban hajlamosak vagyunk a megszokott mintákba ragadni, még akkor is, ha azok már nem szolgálják jólétét.
Sok ember nem azért él kompromisszumokkal teli életet, mert nem tudja, mit szeretne, hanem mert fél annak következményeitől. A bátorság itt azt jelenti, átgondoljuk mit szeretnénk és vállaljuk a véleményünket, a vágyainkat, a döntéseinket.

Nem a félelem megszüntetése a cél, hanem az, hogy ne a félelem irányítsa a viselkedésünket, lépéseinket. .

Szerintem a bátorság egy fejleszthető skill. Fokozatosan, tudatossággal, kicsi- kevésbé kockázatos dolgokkal kezdve lépésről lépésre tudjuk fejleszteni, erősíteni a “bátorság izmunkat”.

Bátorság nélkül nincs fejlődés, a kérdés szerintem nem az, hogy félünk-e, hanem az, hogy mit kezdünk a félelmünkkel.

Én úgy szoktam ebben fejlődni, hogy barátok, vagy ismerőseim bátor lépéseit megfigyelem. Megnézem, hogy ők hogy csinálják, milyen értékeket képviselnek, amiért kiállnak, vagy milyen módon cselekednek az életükben, ami nekem imponáló. És elkezdem magamban figyelni, hogy az adott kérdésekkel én hogy vagyok. Hol adom fel a vágyaimat, értékrendemet, mert félek. És amit megtalálok, vagy át tudom lépni egyedül, vagy terápiás segítséget kérek, hogy az adott dolgot meg tudjam dolgozni magamban.

Őszintén mondom, amikor sikerül valamit átlépni, nagy énerőt, magabiztosságot kezdek magamban megtapasztalni.

Már szinte mindenki tudja, aki olvassa a cikkeimet, ebben a témában is, a bátorság fejlesztésére a pszichodráma egy nagyon hatékony eszköz, mert segít új szerepek kialakításában, fejlesztésében.