Pszichodráma vezetőként és önismereti kísérőként is abban hiszek, hogy minden emberben ott
rejlik az ő kreatív géniusza, egy erő, amivel spontán módon, szabadon írhatja saját életének
forgatókönyvét.
A spontaneitás egy konzerválhatatlan energia, amely vagy ott van a jelen pillanatban, vagy
nincs. A pszichodráma célja, hogy minden résztvevő felfedezze saját spontaneitását, ami azt
jelenti, hogy nem a megszokott, tanult mintáiból választ amikor egy helyzetre reagál, hanem
létrehoz valami újat, egy olyan adekvát viselkedést vagy reakciót ami eddig még nem volt ismert
számára. Ahhoz, hogy valaki képes legyen ilyen spontán reakciókra általában a személyiség
fejlődésére, átalakulására van szükség, arra, hogy az egyén benézzen a lelke olyan szobáiba,
amikről eddig nem tudott, vagy nem volt hozzá kulcsa. A pszichodráma biztonságos terében
arra van a lehetőség, hogy ezeket a mintákat kidolgozzuk, felpróbáljuk egy éles helyzetben
kívüli helyzetben, megérezzük az új viselkedésünk erejét és biztonságát, és rögtön vagy idővel
kivigyük a való életbe. Ezzel azt is mondhatjuk, hogy a spontaneitás egy olyan energia, ami arra
motiválja az embert, hogy egy adekvát, vagy új választ adjon egy szituációra.
Példa erre, ha valaki eddig megnémult egy konfrontációs helyzetben, akkor a pszichodráma
biztonságos terében kidolgozhatja, felpróbálhatja szavait, hangját, mondatait, amelyek aztán
ilyen vagy spontánul tovább alakulván más formában az életben azokkal a személyekkel is
működni fog, akikkel eddig a megnémuló szerepét tudta csak játszani.
A bennünk élő kreatív géniusz szabad.
A szabadság egyik fő komponense pedig a felelősség. Annak felismerése, hogy tetteinkért, az
életünkért mi vállaljuk a felelősséget, mi vagyunk az életünk hajójának kapitánya.