Már nagyon régóta tervezek egy cikket írni a határokról, de annyira nagy téma ez, hogy nehezen kezdtem hozzá. Most megpróbálok egy tömörebb, minden lényegi információt tartalmazó bejegyzést írni, amit lehet majd idővel kiegészítek.

Először is fontos lenne definiáljuk, hogy mit jelent a pszichológiai értelemben vett határ.

Ha határokat meghatározhatjuk egyrészt másokkal, másrészt az önmagunkkal való kapcsolódásunkban.

Valakinek a határai azok a fizikai, érzelmi korlátok, keretek, amiket meghatároz a másokkal való kapcsolódás során. Ezeket az határozza meg, hogy mi az elfogadható, kényelmes, érzelmileg vagy fizikailag elbírható számunkra.

A fizikai határok az érintéshez, személyes térhez kapcsolódnak, míg az érzelmi határok azt mutatják meg, hogy mennyire tudjuk megmutatni az érzéseinket, személyes információkat, vagy mennyire akarjuk, tudjuk a másik emberre vinni a figyelmünket, empátiánkat. A határok nem merevek, hiszen függ a másik ember személyétől is, hogy hol jelölöm ki a határaimat, de lehet attól is hogy milyen napom van, milyen hangulatban vagyok ma.

Az önmagunkkal kapcsolatos határok azok a keretek, amiket mi magunk számára szabunk meg, nem, vagy csak kis mértékben függ másoktól. Amikor önmagunk számára állítunk fel határokat, az az önfegyelemről és az önirányításról szól. Ilyen például, hogy felállítok egy munka- szabadidő egyensúlyt, vagy hogy megígérem magamnak, hogy este már nem telefonozok, hogy el tudjak aludni, vagy elhatározom, hogy a testi egészségem érdekében minden nap tornázok. És még sorolhatnánk.

Ezek a határok segítenek fókuszálni, megőrizni az egyensúlyt az életünkben, és megmutatják az önmagunk felé vállalt elköteleződésünket és felelősségünket.

Miért fontos, hogy képesek legyünk a határainkat megvédeni?

Amikor képesek vagyunk a határainkat megvédeni, az hozzájárul ahhoz, hogy megerősítsük az autonómiánkat, és a saját életünk feletti kontrollt. Ez azt jelenti, hogy képes vagyok meghatározni, hogy számomra mi az ami elfogadható vagy kényelmes, és mi nem.

A határhúzás képessége növeli az önbizalmat, az önmagamba vetett hitet, hiszen tudom, hogy képes vagyok kezelni a helyzeteimet, konfrontálódni ha kell, és a saját érdekeimet megvédeni és képviselni. Ez pedig elengedhetetlen az önálló, autonóm, felnőtt személyiséghez.

Szeretnék, a teljesség igénye nélkül, néhány példát hozni gondolatébresztőnek, hogy miként is ismerhetjük fel, hogy átlépik a határainkat:

-személyes idő határai: ha a főnököd munkaidőn kívül is rendszeresen felhív munka ügyben, és elvárja hogy azonnal válaszolj.

-személyes értékrend és döntési szabadság határai: ha egy rokonod mindig kritizálja a döntéseidet, vagy az életstílusod.

-anyagi határok: ha egy barátod mindig kölcsönkéri a dolgaidat és nem adja vissza

-érzelmi határok: ha valaki megkérdőjelezi az érzéseid jogosságát, megszégyenít azért, amit érzel.

-otthon nyugalmának határai: ha a feletted lakó mindig fapapucsban mászkál és éjjel-nappal az ő papucsának dobogását kell hallanod.

-magánszféra határai: ha a párod az engedélyed nélkül megnézi az üzeneteidet a telefonodon, vagy átnézi a dolgaidat.

-fizikai határok: ha valaki a buszon túl közel ül hozzád vagy a személyes teredbe nyomul.

Ha ilyen helyzetekben kellemetlenül, dühösen, szorongón érezzük magunkat, akkor biztos, hogy átlépték a határainkat.

A pszichodráma egy olyan önismereti eszköz, ami remekül tud segíteni abban, hogy felismerd a szükségleteidet és a határaidat, megtanulj olyan eszközöket, amelyekkel segítségével képes leszel a határaidat meghúzni, kommunikálni, képviselni, önmagad felé is képes legyél egy keretet tartani.