Az egzisztenciális pszichológia teljesen más alapkonfliktusra fektet hangsúlyt mint más pszichológiai irányzatok. A freudi megközelítés az ösztön-erőkre helyezi a figyelmet, más iskolák szerint gyerek a saját kvalitásain túl az adott kultúra és a környezet „terméke”.

Az egzisztenciális megközelítés szerint az egyén alapkonfliktusa az, hogy szembesül a létének adottságaival. A lét adottságai pedig olyan végső, megoldandó problémákat jelent, amely az emberi létezés elválaszthatatlan része, tehát, aki embernek születik, szembesül ezekkel a konfliktusokkal.

Ezek a témák a halál, a szabadság, az elszigeteltség és a jelentésnélküliség.

Halál: ” Minden lény létének fenttartására törekszik” (Spinoza). Az egzisztenciális konfliktust a halál elkerülhetetlenségének felismerése okozza és az a vágy, hogy létünket folytathassuk. A belső konfliktus e két végpont között feszül.

Szabadság: Míg a szabadság alapvetően egy pozitv fogalom, egzisztencialista értelemben a szabadság mégis szorongást kelt, mert a szabadság ebben az értelemben azt jelenti, hogy az egyén teljes mértékben felelős önmagáért, tetteiért, saját életének teremtője és alakítója. Így a szabadság félelmetes tartalommal is bír.

Egzisztenciális elszigeteltség: ez a fogalom nem azonos a magánnyal, vagy a kapcsolatok hiányával, hanem egy minden más elszigetelség alatti, alapvető elszigeteltségről szól. Bármennyire is közel tudunk egymáshoz kerülni, mindig lesz egy réteg, egy áthidalhatatlan űr. Az életbe egyedül születünk és egyedül távozunk onnan. Az egzisztenciális feszültség a végső elszigeteltség tudatosodása és az egységhez való tartozás vágya között feszül.

Jelentésnélküliség: mi értelme van az életünknek, ha úgyis meghalunk, ha végső soron mindenki egyedül van? Miért éljünk és hogyan? Ha nincs eleve elrendelt feladatunk, akkor nekünk kell kitalálni a célunkat? És vajon ez a cél kitart-e egy életen át? A feszültség abból fakad, hogy egy olyan világban kell élni, egy olyan világba kell a hétköznapok és az életünk szintjén értelmet vinni, aminek egyébként nincs jelentése, értelme.

Az egzisztenciális megközelítésben, a többi terápiás modellel szemben, nem a múltba nyúlunk vissza, hanem az adott egzisztenciális kérdéssel foglalkozunk. Nem azt vizsgáljuk, hogy hogyan vált az egyén olyanná, amilyen, hanem hogy mi az egyén.

Az egzisztenciális kérdésekre a válaszok transzperszonális szinten jelennek meg. Nem az egyénről szólnak, a kérdések mindenkire érvényesek, az egyén világban elfoglalt helyével kapcsolatosak.

Irvin D. Yalom Egzisztenciális pszichoterápia c. könyve alapján