Már sok mindenről írtam a pszichodrámával kapcsolatban, de arról még nem, hogy mi is
történik egy csoport napon.

Én szinte mindig a Magnet Közösségi Házban tartom a csoportjaimat, ahol fantasztikus
infrastruktúra áll rendelkezésre, és amit a legjobban szeretek benne, hogy megoldható, hogy
babzsákokban üljünk. A legtöbb pszichodráma csoporton a résztvevők székeken ülnek, én
mégis nagyon szeretem, hogy babzsákokban ülünk. Egyrészt kényelmesebbnek találom, mint a
széket, másrészt nagyobb mélyülére ad lehetőséget az, ha a csoporttagok mélyebben el tudják
engedni a testüket, nem kell feszengve széken tartani magukat.

Így a résztvevőknek azt javasoljuk, hogy kényelmes ruhát viseljenek.

A csoportot mindig pontosan, a meghirdetett időpontban kezdjük, hogy a késés ne váljon
csoportnormává.

Legtöbbször a nyitókörrel indul reggel a csoport, minden csoporttag megszólal, elmondja, hogy
hogyan érkezett aznap, ha volt előző alkalommal játéka, az hogyan ment benne tovább, és
hogyan van most jelen, milyen témát hozott magával, amin dolgozni szeretne.

A nyitókör alatt szépen megmutatkozik, hogy a milyen közös témája van a csoportnak, ami a
legtöbb tagot érinti. A nyitókör után rá szoktunk tekinteni, hogy az általunk tervezett témák,
feladatok megfelelőek-e az aznapi csoportdinamikához, ha nem, akkor a szünetben
változtatunk rajta, hogy minél inkább a csoporttagokat szolgálják a rámelegítő gyakorlatok.

Én nagyon szeretek testorientált, body work gyakorlatokkal dolgozni, amely során elhagyjuk a
szavak világát és a felszabadult mozgás és érintés csodáján keresztül teremtünk kapcsolatot
magunkkal és másokkal, mélyítjük el az intimitást.

A rámelegítő gyakorlatok után aztán különböző módszerek segítségével választjuk ki, hogy
kinek lesz játéka aznap. A legtöbbet az úgynevezett szociometrikus választást szoktuk
használni, amikor beülnek a körbe azok a csoporttagok akiknek játék igényük van, elmondják a
témájukat és a többi csoporttag a mögé a téma mögé áll, amelyik a legjobban érdekli vagy
érinti. Aki mögé a legtöbben állnak, annak lesz játéka, és azzal leül a vezető, és elindul az
interjú.
A dráma előtti interjú céljai, a kapcsolat kialakítása, ráhangolódás, a protagonistában bizalom
alakuljon ki, és a csoport is kapcsolatba kerüljön a protagonsita témájával.

Az úgynevezett produkciós szakaszban történik meg a jelenet helyszínének berendezése, vagy
a kapcsolati kép felállítása, a kezdő jelenet szereprendszere és vele együtt a téma
megjelenítése a színpadon.
Az explorációs szakaszban a dramatista keresi, hogy hol van a protagonsita legnagyobb
rámelegedése, egyre mélyebb tartalmak kerülnek kifejeződésre.
A játék során protagonista rámelegedése annyira megnő, hogy spontán cselekvésbe tud
kezdeni, átrendezi szerepkapcsolatait és formálódó új világát, progresszív szereprendszerét éli meg, és időt szánunk arra, hogy a kialakult, megélt új szerepkapcsolatok integrálódhassanak a
protagonistában.

A dráma végén aztán visszaül a vezető és a protagonista a körbe és megkezdődik a
megbeszélő fázis, a sharing.
A sharing során a csoporttagok a saját élményeik megosztásával segítik a protagonistát
“visszaöltöztetni”. A protagonista megélheti, hogy a problémájával nincs egyedül, vagy hogy
nem kell szégyenben érezni magát a problémájával kapcsolatban. A sharing során a
protagonista visszaérkezik a realitásba.
A megosztások után a szerepvisszajelzésekben az antagonisták megosztják, hogy mit éltek át a
szerepekben, amely nagyban segíti a protagonista számára a feldolgozást.

Egy napba rendszerint 2 protagonista játék szokott beleférni. A nap végén pedig a „mit viszel el
a mai napról magaddal” kérdéssel zárjuk az utolsó megbeszélő kört.