Gyakran úgy gondolunk a szabadságra, mint a korlátok hiányára. Azonban valódi szabadság nem létezik felelősségvállalás nélkül, a kettő kéz a kézben kell járjon.

A szabadság nem csak egy vágy, egy döntés, hanem tudnunk kell, hogy minden döntésünk, választásunk magában hordozza a következmények vállalását is.

A szabadság nem egyenlő azzal, hogy bármit megtehetünk, hanem azt jelenti, hogy képesek vagyunk befolyásoltság nélkül úgy dönteni, ahogy azt a szívünk, a tudatosságunk, a moralitásunk diktálja, és ezekért a döntésekért felelősséget vállalunk.

A szabadság innen nézve nem egy könnyű állapot, vágyunk rá, de nagyobb feladat, mint gondolnánk.

Nem árt, ha a felelősséget is definiáljuk.

Minden döntésünk jár következményekkel. Vannak, melyek kisebb következményt vonnak maga után, így nem nehéz vállalni. De vannak döntések, amelyek következményét nem mindig könnyű vállalni. A valódi szabadságunk ott kezdődik, ahol saját magunkat nem adjuk fel a következményektől való félelem miatt.

Amikor felelősséget vállalunk, akkor nem hárítjuk át a hibáinkat másokra, és képesek vagyunk a tetteink eredményével szembenézni, akár pozitív, akár negatív ez az eredmény.

Hogyan ismerjük fel, amikor felelősséget vállalunk?

1. Nem keresünk kifogásokat. Megvizsgáljuk a saját szerepünket.

2. Tanulunk a hibáinkból. A felelősség nemcsak a hiba beismerése, hanem az is, hogy tanulunk belőle, és változtatunk.

3. Következetesség. Fontos az, hogy a szavaink és a tetteink összhangban legyenek. Amit ígérünk, azt igyekszünk betartani.

4. Képesek vagyunk bocsánatot kérni.

5. Nem menekülünk a döntések elől. A halogatás sokszor a felelősség elkerülése. Aki vállalja a felelősséget, az dönt, még ha nehéz is.

És hozzáteszem, hogy a szabadság nem a fentiek tökéletes működtetését jelenti, hanem azt is, hogy észreveszem, hogy ütközöm belső nehézségbe, ezeket pedig terápiás munkában megdolgozom.

Hogy ismerhető fel, ha valaki nem vállal felelősséget?

1. Másokat hibáztatunk.

2. Kifogásokat gyártunk.

3. Áldozatszerepbe kerülünk- amikor úgy érezzük, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek velünk, és nincs ráhatásunk az eseményekre.

4. Kerüljük a következményeket.

Aki igazán szabad akar lenni, annak meg kell tanulni felelősséget vállalni. És nagyon fontos tudatosítsuk, hogy a szabadság nem egy könnyed, lebegő érzés, hanem egy komoly, mély tudatosságot igénylő és azzal járó életvitel. Nem hibátlanságot jelent, hanem a fejlődés lehetőségét.