Egy csoporttagunk a minap egy nagyon erős mondatot mondott, ami mindenkit komolyan megérintett: „A stagnálás rosszabb, mint az a félelem, amit a változással kapcsolatban érzünk”.

Ez a gondolat bennem is nagyon dolgozik, különösen azért, mert egy korábbi életszakaszomból nekem is ismerős volt ez az érzés.

A legtöbb ember nem azért marad benne egy nehéz helyzetben, mert az jó lenne neki, hanem azért, mert a változás sokszor sokkal nagyobb bizonytalansággal jár, mint a rossz, de ismert helyzet.

Mégis, ha érzelmileg vizsgáljuk meg ezeket a helyzeteket, azt látjuk, hogy egy hosszú ideig fennálló stagnálás sokkal nagyobb belső feszültséggel, kiüresedéssel, depresszióval, kiégéssel járhat, ami elveszi az életenergiát, az életörömet.

A stagnálás egy olyan állapot, amikor az élet áramlása megáll bennünk. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy az életünk rendben van, van munkánk, kapcsolatunk, de belül üresnek, motiválatlannak érezzük magunkat. Mintha valami hiányozna az életünkből, az élet sava-borsa.

Amikor túl sokáig adunk energiát egy olyan életterületen, amiben nem vagyunk elégedettek, legyen ez munka, vagy párkapcsolat, egy ponton elfogy az energiánk, úgy érezzük nem férünk hozzá az erőforrásainkhoz. Nem feltétlen omlik össze az életünk, csak úgy érezzük, hogy nincs életkedvünk, egy fajta belső leállás élményt érzünk.

Az emberi idegrendszer alapvetően a biztonságot keresi. A megszokott helyzet, még ha nem is jó, kiszámítható, ismert, és ezáltal nagyobb biztonság élményt nyújt, mint az ismeretlen.

A változtatási igény sokszor identitás kérdéssé is válik.

– A mi családunkban nincs válás.- Egy ilyen hitrendszer könnyen meg tud ágyazni annak, hogy benne maradjunk egy rossz kapcsolatban.
– Fiam, legyen tisztességes munkád, jó munkahelyed. – Ez a családi üzenet megnehezítheti a továbblépést egy számunkra nem jó munkából.

Mit szólnak majd a szüleim? Ki vagyok én, ha nem a családi mintáim?
Mi történik ha a változás nem hoz sikert?
Mi mindent veszíthetek?

A stagnálás, paradox módon gyakran nagyobb erőt kíván, mint maga a változtatás. Azonban hosszú távon beleragadt boldogtalan állapot könnyen okozhat fizikai tüneteket, krónikus fáradtságot, motiválatlanságot, depressziót, kiüresedést.

Olyan érzés, mintha az élet energiája kihúzódna belőlünk.

A változás ugyanis, még ha félelmetes is, magában hordozza a teremtés lehetőségét.

Ezért tartom fontosnak, hogy időnként megálljunk, tudatosan kilépjünk a megszokott környezetünkből, és időt adjunk annak, hogy magunkra tudjunk figyelni, csendben tudjunk lenni, befelé tudjunk figyelni, hogy feltehessük magunknak fontos kérdéseket. Ha valaki úgy érzi megakadt az élete egy, vagy több területe, nagy szükség van új nézőpontok beengedésére, kreativitásra, a megszokott ritmusból való kilépésre.