A valódi/ fekete öves határhúzás nem ott kezdődik, hogy kimondjuk, mint nem akarunk, hanem ott ha vállalni tudjuk a veszteséget, amit a határhúzás magával hoz.

Amikor komolyan húzunk határt, akkor lehet, hogy valaki csalódni fog, megsértődik, fájdalmat okozhatunk neki, akár a másik fél el is távolodhat.

A határhúzás óhatatlanul okozhat fájdalmat a másik félnek, de fontos észben tartsuk, hogy ez nem egyenlő a bántással. A fájdalom a valóság része. A másiknak okozott fájdalommal lehet együttérezni, de felelősek nem vagyunk a másik ember érzéseiért.

Kifejezhetjük magunkat, felelősséget vállalhatunk azért, hogy a másik emberben rossz érzéseket okoztunk, tehetjük ezt tisztelettel, együttérzéssel, őszintén. De a sértődés, fájdalom, eltávolodás a másik ember belső folyamata.

Egy csoporttag arról számolt be, hogy nem tudott karácsonykor nemet mondani egy rokonnak egy számára kényelmetlen helyzetben. Megkérdeztem tőle, hogy vajon miért nem? A válaszából az derült ki, hogy fél attól, hogy felborul az eddig megszokott családi dinamika, hogy ha ő kilép az eddig megszokott jókislány szerepből.

Ebben a történetben a status quo felborulásának következményeit kell tudni bevállalni, különösen egy felnőtt helyen, ahol már nem szerencsés, ha a család visszarángat minket a jókislány szerepünkbe.

Egy másik csoporttagunk nemrég arról számolt be, hogy feleségének ultimátumot adott, ez bizonyos viselkedés, dinamika kapcsán, amiben úgy érzi, ha a felesége nem vállal felelősséget, akkor nem tud tovább élni vele. (Megláttásom szerint ez egy teljesen helyén való, adekvát határhúzás volt, amiért nem írok több részletet, az az eset felismerhetősége, és azon keresztül a terápiás titok megsértése lenne).

Ez az ultimátum nagyon nagy felelősségvállalást tükröz. A férj eljutott oda, hogy ebben a formában nem tudja fenntartani a kapcsolatot, és a határhúzása a kapcsolat végét is jelentheti, ha a feleség továbbra sem akar a fennálló dinamikán változtatni.

A fekete öves határhúzás ott jelenik meg, amikor egyszerre tudjuk magunkat képviselni, emberségesen, következetesen, ugyan akkor be tudjuk vállalni az ezzel járó fájdalmat, következményeket is.